Dam, Johan van (szerk.): Útravaló. Gy. Molnár István (Szentendre, 2012)
Tóth Antal: Spirálív mentén haladva
SPIRÁLÍV mentén haladva I Gy. Molnár István életéről, művészetéről Különös szerkezetű életmű Gy. Molnár Istváné. Bár mélységében logikus és egyenes irányú fejlődést mutat, de felépítménye nem nyílegyenes vonal, hanem az akörül felvázolható spirálív mentén bontakozott ki. Ugye ez az életmű alapvetően szürrealista, absztrakt, geometrikus absztrakt alapokra épült, ámde mindvégig tapasztalható egy másik vonulata, amely természetelvű és a látványhoz igazodik. A művész festői érdeklődése nyilván szeszélyesnek ítélhető, mert olyan átfordulások, váltások játszódtak le benne, amelyekben nyilvánvalóvá vált, hogy ő tetszőlegesen és roppant bátran váltott egyik felfogásból a másikba. A legmeglepőbb, hogy 1986-ban gondolt egy merészet és csak részben ugyan, de felhagyott a geometrikus absztrakcióval és modell, meg látvány után kezdett festeni, időrendi sorrendben felejthető portrékat, majd tájképeket, és szentendrei városképeket. Micsoda átállás, kilengés, amplitúdó terjedelem volt ez, ha a spirálívre gondolunk! És megduplázva, hiszen tevékenységét az utolsó évtizedben újfent geometrikus absztrakt képek zárták le.
