Dam, Johan van (szerk.): Útravaló. Gy. Molnár István (Szentendre, 2012)

Gy. Molnár István: A festő megy a maga útján

Jó sorsom 1969 szeptemberében hozott engem Szentendrére, hogy itt végteg megtetepedjek a családommat együtt.

Mit adott nekem a város?

Otthont adott nekem, ami az akkori lakásviszonyok között ritka szerencsének számított. Új barátokat adott és hovatartozást, amelyet a fővárosban sohasem éreztem. Hagyományokat adott, amelyek köteleznek és segítenek, új utakat és megújulást kínáltak. Hogy hogyan éltem a lehetőségekkel, azt ez a kiállítás hivatott megmutatni.

De mit hoztam én magammal?

A kunok nyakasságát, a kunhegyesi legelő és az akác illatát, a frissen felszántott föld szagát és a Tisza vizének ízét. A kisújszállási gimnáziumban eltöltött boldog diákévek emlékét, az irodalom, a tudományok, az ének és a sport szeretetét. Sohasem lehetek eléggé hálás egykori tanáraimnak, akik nemcsak tanítottak, hanem meghalt apám helyett apáim is voltak. Ezzel az útravalóval kerültem a Főiskolára, ahol Pap Gyula, Bán Béla és Főnyi Géza után három évig Bernáth Aurél nővén-60