Dam, Johan van (szerk.): Útravaló. Gy. Molnár István (Szentendre, 2012)

Tóth Antal: Gy. Molnár István és a népművészet

- Hogy vélekedsz a népművészet és a modern művészet kapcsolatáról?- A népművészet és a modern művészet kapcsolata akkor lenne igazi, ha a kapocs a magatartás lenne. Ehelyett rendszerint ott kapaszkodik meg az ember, hogy elővesz egy motívumot, és azt felhasználja. Eddig ezt én nem nagyon csináltam.

Biztos vagyok abban, hogy a magyar népművészet kellő ismerete nyereség a képzőművészetnek, ad valami többletet a sajátos ízen túl is. Mindenkinek magának kell megkeresnie azonban azt, hogy az ő számára mit mond a népművészet, milyen úton tud elérni hozzá, mit tud és mit akar felhasználni belőle. Magam, a népi tárgyak elkészítésével tudok a legjobban hozzáférni s ezt tartom a magam részére a legtanulságosabbnak.- 1969-ben költöztél Szentendrére - mit jelentett ez grafikai munkásságod szempontjából?- Ideköltözésünkig a kisméretű rézkarcra, rajzra kényszerültem.

A pesti albérletben egyetlen asztalnyi területem volt, így nagyobb materiális igényű grafikára nem állhattam rá. Persze nem volt idegen tőlem az a munka. Szívesen csináltam. Itt kint a lehetőségek megnőttek, sok mindennel tudok foglalkozni. Munkáim méretével együtt azonban időigényük is növekedett, egyben mesterségbelileg és szellemileg is távolabb esnek a régebbi mélynyomású grafikáimtól a mostani magasnyomású papírmetszetek. Az éjszaka képei sorozattal, amelyet Budapesten kezdtem el s itt fejeztem be, lezártam ezt a szakaszt. Azóta egy racionálisabb, egyben elvontabb irányban kísérletezem, de nagyon a kezdetén van a műfaj.

A művész nem szívesen beszél készülő grafikáiról, mert ..le kell még tisztulniok". Biztos támpontja ehhez a magas fokú művesség, amely minden tevékenységét jellemzi.

56