Dam, Johan van (szerk.): Útravaló. Gy. Molnár István (Szentendre, 2012)

Aknai Katalin: Csavargások a papíron

éppen Delaunay útmutatásai alapján építené a folt, a vonal és a színes felületek absztrakt meséjét, ahol végre nem kell adottnak és korlátozó erejűnek éreznie a lapszélt. A grafikák monokróm montázs-szerűsége a 60-as évek második felében Gy. Molnár színes kollázsaiban, és egy általában marginálisnak tekintett technikában, a zsírkréta rajzokban folytatódik tovább. Amikor eltávolodik a sokszorosított grafika kötött technikájától, és azt látjuk, hogy a formálás szabadsága (szabad rajz, tépés, kivágás, betűk és szövegek idézet- vagyjelzésszerű használata) és a színek szinte mindent felpuhítanak maguk körül, hogy a kollázsok játékos komolysággal igazítsanak el Gy. Molnár ..privát” gondolati térképén az utazás paradoxonéról (Bélyeges) vagya politikai áthallásokról (Spanyol rapszódia).

Gy. Molnár munkásságának érdekes és szinte végig állandó vonása, hogy a művészetcsinálást a kísérletezés, a belső párbeszéd autonóm terepének gondolja. A napi politikától és aktualitásoktól való látszólagos és furcsa érintetlensége miatt, s hogy nem tartozott szorosan semmilyen csoportosuláshoz, Gy. Molnár alakja meglehetősen magé-23