Dam, Johan van (szerk.): Útravaló. Gy. Molnár István (Szentendre, 2012)

Aknai Katalin: Csavargások a papíron

és emlékek gyarapíthatják a 6o-as évek művészeti élete és szociokulturális közege iránt megújult érdeklődést egy vizuálisan (is) nagyon heterogén közegben. Egy biztos, mindenki számára ugyanúgy volt adott az egy időben egy helyen élő művészek összetartozásának egzisztenciális élménye: a 60-as évek Magyarországa - a determinált helyzet meghaladására tett kísérletekkel és a Németh Lajos-i „itt és most" vállalásával együtt.

Gy. Molnár István életművének kutatását némiképp megnehezíti, hogy nem nagyon áll rendelkezésre filológiai apparátus; nem írt naplót, keveset beszélt, elvétve találni korabeli fotókat, kevés a cikk és az interjú - azok is inkább a 8o-as évek második feléből származnak, és már mint szentendrei festőt vagy a népművészet iránti elkötelezett mesterembert faggatják. A 60-as évek viszonyairól a leginformatívabb forrás Ladányi József interjúja 1988-ból, több szempontból is ez lesz kiindulópontunk2. Mindehhez talán nem felesleges felidézni az indulás és a művészpálya kezdeti állomásait sem.

Gy. Molnár István Kunhegyesről származik, Kisújszálláson járt gimnáziumba, majd 1952-ben a Képzőművészeti Főiskolára került, előbb Pap Gyula, Bán Béla és Főnyi Géza osztályába, majd három évig Bernáth Aurélhoz járt, és többek között Keserű Ilona, Rozanits Tibor, Kovásznai György, Juhász Sándor voltak az osztálytársai. Bernáth jó mester volt, de meglehetősen elzárkózó a fiataloknak a nyugati művészet iránt megélénkülő érdeklődésével szemben. Mivel Gy. Molnár megbukott sokszorosító grafikából, nem mehetett át, noha hívták, a Koffán Károly vezette grafikai osztályba sem, ahol akkoriban viszont Major János, Kondor Béla, Bartl József is tanult. A rendelkezésre álló anyagból csupán egyetlen festmény emlékeztet e korai szakaszra és Bernáth

2] Beszélgetés Gy. Molnár Istvánnal. In: Hatvanas évek lkat. Szerk.: Nagy Ildikó), Képzőművészeti Kiadó, Bp., 1991. pp. 155-158.

11