Deim Réka (szerk.): Archivum - Deim Pál 80. MűvészetMalom, 2012. szeptember 9 - 2012. október 7. (Szentendre, 2012)
a megkerülhetetlen művek bemutatása mellett felvillantsam az életmű néhány, eddig háttérbe szorult részletét úgy, hogy ezáltal reflektáljak a teljes életmű hozzáférhetetlenségére is. Erre a célra az archívum fogalma tűnt a legalkalmasabbnak, ezért a kiállítás koncepcióját az archívum foucault-i értelmezésén keresztül alakítottam ki.1 Az archívum a múlt materiális leképezése, az emlékezet olyan tárháza, amely a legfontosabb tárgyakat és dokumentumokat éppúgy megőrzi, mint a jelentéktelenebb emlékeket. Ez az adathalmaz néhány évtized alatt is gigantikus méreteket ölt, átláthatatlanná válik. Bizonyos részei feledésbe merülnek, hozzáférhetetlenné válnak a kívülálló, de talán még az archívum kialakítója számára is. Az idő múlásával az archívum más és más fragmentumai és aspektusai válnak relevánssá, így lényegében minden egyes darabja egyenlően értékes, hiszen sosem lehet tudni, hogy az adott idő- és térbeli kontextusban mi használható fel újra. Az archívum értelmezésének esszenciális része a szelekció. Mivel az archívum nem megcsontosodott tartalmú dokumentumok és tárgyak halmaza, hanem állandóan változó jelentéstartalmak helyszíne, az adott kontextus és a válogató személye határozza meg a jelentést. Deim Pál archívumát néhány évvel ezelőtt közösen kezdtük rendezni, ezért a kiállításra kerülő anyag kiindulópontja a kettőnk különböző nézőpontú szelekciója az archívumból. Úgy döntöttünk, hogy elsősorban személyes gyűjteményéből válogatunk ki egy-egy korszakot vagy kiállítást fémjelző műveket, illetve egyéb dokumentumokat és archív anyagokat. Helyet kapnak eddig be nem mutatott munkák, soha meg nem valósult művek vázlatai, és egyéb - nem feltétlenül festészeti - tevékenységek dokumentációja. A kiállítást és a katalógust három nagyobb egységre osztottam a fent megfogalmazott rendezési elv alapján. Az első egység a festészeti és szobrászati tevékenységet mutatja be a fontosabb kiállítások tükrében, a melyek nemcsak az életműben jelölnek gócpontokat, hanem a tágabb kultúrpolitikai miliőben is fontos helyet foglalnak el. A második rész Deim Pál köztéri munkáit veszi sorra, kiemelve néhány olyat, amelyek helyzete érdekes lehet a jelen szemszögéből, illetve bemutatva olyan terveket és vázlatokat, amelyek végül nem valósultak meg. Ezzel visszacseng a kérdés, hogy vajon a csupán tation of the most important works, this exhibition celebrating his 80th birthday is intended to be an attempt to shed light upon some details of his various activities which have been kept in the background so far, by commenting on the inaccessibility of the complete oeuvre. For this purpose the term 'archive' seemed to be the most suitable, therefore I have created the concept of the exhibition based on the Foucauldian interpretation of 'archive'.’ An archive is the material mapping of the past, a repository of memories, preserving not only the most important objects and documents, but also the less significant ones. This set of data becomes gigantic and nontransparent even within a few decades. Certain parts fall into oblivion, and become inaccessible for outsiders, and perhaps even for the creator of the archive. As time passes by, different fragments and aspects of the archive become relevant, therefore practically every piece of it is equally valuable, as nobody knows what can be reused in the given temporat and spatial context. An essential part of the archive's interpretation is selection. As the archive is not a set of documents and objects of ossified content, but the place of ever-changing meanings that are determined by the selector. We started to organise Pál Deim's archive a few years ago, therefore the exhibited material is based on our selection from his archive from different viewpoints. We decided to select works, documents and archival material mainly from his personal collection, that represent important periods of his activity or major exhibitions. The exhibition includes works that have not been exhibited yet, sketches of unfinished works, and the documentation of his - not necessarily pictorial - activities. The exhibition and the catalogue are divided into three parts based on the organising principle described above. The first part presents Deim's pictorial and sculptural activities in the light of major exhibitions. These exhibitions not only mark focal points in the oeuvre, but also occupy an important position in the cultural and political milieu. The second part deals with Pál Deim's works in public spaces, focusing on the ones whose situation might be interesting regarding the present, and also presents some unrealised plans. The question may be raised again whether the works realised merely at the level of 1 Foucault. Michel: A tudás archeológiája. Atlantisz. Budapest. 2001. 1 Foucault, Michel: The Archeology of Knowledge. Routledge, London. 2002 5
