Deim Réka (szerk.): Archivum - Deim Pál 80. MűvészetMalom, 2012. szeptember 9 - 2012. október 7. (Szentendre, 2012)
Köztéri művek Deim Pál köztéri műveinek kiemelt bemutatását az teszi indokolttá a koncepció fényében, hogy az archívumot kutatva számos olyan vázlatra találtunk, amelyek egykori köztéri pályázatokhoz készültek. Ezek az ötletek nagyrészt sosem valósultak meg, vagy ha igen, akkor más, sokkal szerényebb formában festménnyé vagy plasztikává alakultak át. Van olyan munka, amely bár elkészült, időközben megsemmisült, és olyan is, amely a mai napig áll, de a körülötte lévő köztér funkciója változott meg. A megvalósult köztéri művek egykori és mai helyzete az eltérő politikai kontextusban rávilágít a folyamatosan változó jelentéstartalmak pillanatnyiságára, képlékenységére. A vázlatokat lapozgatva felmerülhet a kérdés, hogy vajon a pusztán ötletszinten megvalósult alkotásokat kész műveknek lehet-e tekinteni. Az így született munkák státusa meglehetősen instabil, nem könnyű eldönteni, meddig számítanak vázlatnak és hol van az a pont, ahol művekké válnak és befejezettnek tekinthetők. Egyáltalán van-e értelme szétválasztani fázisokat és vajon létezik végleges mű? Deim Pál esetében különösen nehéz megválaszolni ezt a kérdést, hiszen számtalanszor visszanyúl korábbi műveihez, továbbgondolja, átdolgozza őket (pl. Rongyos triptycon, 1970-es évek - 2012). így, bepillantva az alkotói folyamatba, a végleges mű fogalma relativizálódik. 1968-ban készített egy pannó-tervet a kiskőrösi tanács háza termének dekorálására kiírt pályázathoz, amelynek témája Petőfi Sándor volt. A kép stílusában nagyon hasonló az Árnyékok (1968) című munkához, azzal a különbséggel, hogy az ott látható elvont formák és árnyalakok a pannó-terven a költő portréjával és történelmi jelenetekkel telnek meg. A kép az elmúlt majd' ötven év során Deim Pál műtermében lapult, a művész nem tartotta az életmű integráns részének, így csak most kerül a nyilvánosság elé. Deim Pál a 1970-es évek folyamán több emlékműtervet készített, ami részben művészetének egyre plasztikusabbá válásával hozható összefüggésbe. Ebből az időszakból származik például a Minden értelmetlenül meghalt ember emlékére (1972) című szobor. 1975-ben a nagyatádi szoborparkban felállították a mű egy változatát, ahol a figurák álló helyzetben láthatók. A plasztika alapján köztéri szobor is Works in public spaces At the exhibition, some photos, maquettes and sketches of Pál Deim's works in public squares are on display. In the light of the concept, it is justified because in the archive several sketches prepared for public space contests can be found as well. Most of these ideas have never been realised, or have been transformed to a painting or a sculpture in a different, much more modest form. Some completed works have perished, some exist even today, but the function of the public space around them has changed. The one-time and present-day works in public spaces throw light upon the momentariness and plasticity of the ever-changing meanings in different political context. Browsing through the sketches, the question might be posed whether the works realised merely at idea-level can be regarded as finished. The status of works born this way is very unstable, as it is not easy to decide from which point they can be considered as finished works instead of mere sketches. Is there at all any point in separating the phases? Is there such a thing as finished work? As for Pál Deim's art, it is especially difficult to answer this question, since he returns to his previous works many times, rethinks and repaints them [e.g. Ragged triptych, 1970's - 2012). By having insight into the creative process, the term 'finished work' becomes relative. In 1968, he made a pano design for the contest aiming at the decoration of the room of the town hall in Kiskőrös, whose subject matter was Sándor Petőfi. The picture's style is very similar to the one called Shadows 11968) with the difference that the abstract forms and shadow figures are filled with the poet's portrait and historical scenes in the Petőfi pano design. The painting has been hiding in Pál Deim's studio for almost fifty years, because the artist did not consider it as an integral part of his oeuvre, but it is being introduced to the public at this exhibition. In the 1970s, Pál Deim made several memorial plans partially due to the fact that his art has become more plastic. For example, To the memory of all pointlessly died men (1972) was born in this period. In 1975, a version of the work, including standing figures, was set up in the sculpture park in Nagyatád. Л6
