Deim Réka (szerk.): Archivum - Deim Pál 80. MűvészetMalom, 2012. szeptember 9 - 2012. október 7. (Szentendre, 2012)
Is Rózsa Gyula: Frissen Festve. Deim Pál 75 Aulich Art Galéria. Népszabadság. 2007. szeptember 12. http://vnww.nol.hu/archivum/3rchiv-403707 ,s Gyula Rózsa: Frissen festve. Deim Pál 75 Aulich Art Gallery. [Freshly Painted. Pál Deim 75 Aulich Art Gallery] Népszabadság. 12 September 2007 http://www.nol.hu/archivum/archiv-463767 amelyeken szerepelt, a hetvenes évektől kezdve viszont a „megtűrt” ellenzéki művészek táborába tartozott. A rendszerváltást követően a közelmúlt történelmi és politikai átértékelése mellett megkezdődött az 1989 előtti művészet újrafeldolgozása és az államszocializmus időszakában mellőzött, nem propagált vagy ellenzékinek tartott művészek életművének revíziója. Deim Pált 1990-ben a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze címmel tüntették ki és kinevezték a Magyar Képzőművészeti Főiskola Címzetes Egyetemi Tanárává. 1991-ben megkapta a Képzőművészeti Alap Eves Nagydíját, majd 1993-ban Kossuth-díjjal jutalmazták munkásságát. Az állami kitüntetések mellett felkérték egy 1956-os emlékmű elkészítésére Győrött, valamint hatvanadik születésnapja alkalmából életmű-kiállítást rendeztek műveiből az Ernst Múzeumban. Az Ernst Múzeum-beli kiállítás (1992) az életmű alapos áttekintését nyújtotta. A különböző korszakokban keletkezett műveket egységes narratívára fűzte fel a kiállítás koncepciója, hangsúlyozva ezzel a művész életpályájának következetességét és koherenciáját. A kiállítás felsorakoztatta az életmű megkerülhetetlen műveit a pályakezdő korszaktól egészen a legújabb alkotásokig, újdonságot képeztek a Lehajtó bábuk és a Golgota variációk. A kilencvenes évek nagy részében Deim visszahúzódott a kiállítóterek nyilvánosságától. A korábbi problémafelvetések továbbgondolása és a viszszatekintés jellemezte művészetét ekkoriban, és az ezredforduló után sorra nyíltak meg retrospektív kiállításai. 2002-ben a MűvészetMalomban kapott helyet újabb életmű-kiállítása hetvenedik születésnapja alkatából. 2006-ban ismét az Ernst Múzeum rendezett retrospektív tárlatot a főiskolai, illetve a legújabb művekre koncentrálva, majd a rákövetkező évben az Aulich Art Galéria. Ez utóbbit azért érdemes kiemelni, mert túlnyomórészt új műveket vonultatott fel. A játékos, szokatlan színvilágé és inkább optikai hatású festmények mellett emberléptékű, fekete, rácsszerkezetű bábuk idézték meg Deim művészetének alapmotívumát, „monumentális emlékművet” állítva „zuhanó hőseinek" - írja Rózsa Gyula kritikájában.15 Az utóbbi öt év anyagé ban továbbgyűrűznek a korábbi gondolatok, éredekesújvariációkszületnek, a művész mintha egyre szabadabban játszadozna a jól ismert motívumokkal. Készült néhány drámai hangulatú, the group of ’tolerated' oppositionist artists. After the political transition of 1989, besides the historical and political revaluation of the recent past, the reprocessing of the pre-1989 art and the revision of the life-work of artists previously ignored, nonpropagated or regarded as oppositionists during state socialism began. In 1990, Pál Deim became Eminent Artist of the Hungarian Republic, and was awarded the title of Professor Emeritus at the Hungarian Academy of Fine Arts. In 1991, he received the Annual Grand Prize of the Fine Arts Fund. In 1993, he was awarded the Kossuth Prize. In addition to state awards, he was commissioned to create a 1956 memorial in Győr. On the occasion of his 60th birthday, a retrospective exhibition was organised at the Ernst Museum. The exhibition at the Ernst Museum (1992) provided a thorough overview of his oeuvre. The concept of the exhibition placed the works from different periods into a homogenous narrative emphasising the consistency and coherence of the artist's career. The exhibition lined up the major works from the beginning of his careerto the latest pictures including Stooping puppets and the Golgotha variations. During most of the 1990s, Pál Deim withdrew from the publicity of exhibition halls. His art was characterised by rethinking the questions he has raised before and by retrospection. After the turn of the millennium, he had a range of retrospective exhibitions. In 2002, on the occasion of his 70th birthday, another retrospective exhibition of his was held at the ArtMill. In 2006, the Ernst Museum organised another retrospective exhibition for him, focusing on the works from his years at the Academy and his latest works. The following year, Aulich Art Gallery organised a show, which is worth mentioning because it presented mainly new works. Apart from the playful, unusually-coloured paintings with optical effect, puppets of human size, made up of black grid evoked the fundamental motif of Deim's art, 'setting up a monumental memorial to his falling heroes', as Gyula Rózsa wrote in his criticism.15 In the past five years, his former ideas have been further elaborated and interesting new variations have been born. The artist seems to be playing more freely with the well-known motifs. He created some dramatic, deeply self-reflective works as well, such as Tree (2009), in which Pál Deim depicts the 32
