Deim Réka (szerk.): Archivum - Deim Pál 80. MűvészetMalom, 2012. szeptember 9 - 2012. október 7. (Szentendre, 2012)
12 Ld. Illyés Mária: Mesterséges Paradicsom (gépirat). Másolat Deim Pál archívumában. 13 A videórészletek Kernács Gabriella Szorongó csend[1988) című filmjéből származnak, amelyben azonban nem az eredeti kiállítás látható, hanem annak a forgatás kedvéért felállított rekonstrukciója. !2 See: Mária Illyés: Mesterséges Paradicsom. [Artificial Paradise) [typescript) A copy can be found in Pál Deim's archive. !3 The video details are from Gabriella Kernács s film Szorongó csend [Anxious silence] (1988), which presents only a reconstruction of the original exhibition created for the sake of shooting. A Németh által felvetett gondolatmenet egyenes következményének tekinthető Az én hoiográfom című kiállítás, amely 1979-ben nyílt meg a Magyar Nemzeti Galéria Műhely Galériájában. Ebben a speciális kiállítótérben kísérleti jellegű, többnyire a Képző- és Iparművészeti Lektorátus által kizsűrizett kiállítási anyagok kerültek bemutatásra a hetvenes évek második felétől kezdve.12 Az én hoiográfom megosztotta mind a közönséget, mind a szakmát, és méltatlanul csekély hangsúlyt kapott Deim Pál eddigi életmű-bemutatóin, illetve a munkásságát elemző kiadványokban. Bár a művészettörténet kiállításként definiálja, sokkal közelebb áll az installáció műfajához, és - a köztéri alkotásoktól eltekintve - a művész talán egyetlen helyspecifikus művének számít. A sötét teremben különböző szögben elhelyezett tüllfüggönyökre négy összehangolt diavetítő projektálta Deim Pál képeit, amelyek szigorúan megkomponált sorrendben, egyszerre váltották egymást az aláfestő zenével összhangban. A festmények és grafikák reprodukciói így összetördelve, különféle kombinációkban, átfedésben, újabb és újabb megközelítésben tárultak a néző elé, aki szabadon mozoghatott a térben. A kétdimenziós képek sokszorosítva és többszörös áttétellel la fotográfia médiuma illetve a vetítés által) jelentek meg, háromdimenziós installációt alkotva. Deim Pál itt a kurátori gyakorlathoz hasonlóan szelektál saját műveiből, analizálja azokat, eltávolodik tőlük, hogy minél objektívebben szemügyre vehesse őket egy új kontextusban, majd a részekből új egészt állíthasson össze. Ezzel a művel még tovább megy a műfajhatárok feszegetésében. Az én hoiográfom nemcsak a festészet, fotográfia és installáció műfaji határainak átfedésére, de a képzőművészet és építészet ágazatainak, illetve a művész és kurátor szerepének bizonytalan határvonalaira is reflektál. Jelen kiállításon láthatók lesznek a kiállításhoz készült tervek, egy rövid összeállítás a műről készült videófelvételekből,13 és az a négy fotó, amely az eredeti installációról megmaradt a Magyar Nemzeti Galéria archívumában. The exhibition entitled My hoíograph, which took place at the Workshop Gallery of the Hungarian National Gallery, can be considered as the direct consequence of Németh's train of thoughts. In this special exhibition hall mainly experimental materials disregarded by the jury of the Lectorate of Fine and Applied Arts were exhibited from the late 1970s.12 My holograph divided both the public and the professional opinion, and has received undeservingly little attention at Deim's retrospective exhibitions as well as in publications analysing his oeuvre so far. Although art history defines it as an exhibition, it is much closer to the installation genre, and - apart from his works in public spaces - it is perhaps the artist's sole site-specific work. Four synchronised slide projectors projected Pál Deim's pictures on tulle curtains placed at different angles in the dark room. The pictures followed each other in strictly determined order in sync with the accompanying music. The spectators could move in space freely, and view the fragmented, overlapping reproductions of paintings and graphics in various combinations, in always new aspects. The two dimensional pictures appeared in space in a multiplied form, with muLtiple transposition (by the medium of photography and projection) forming a tridimensional installation. Pál Deim selects, analyses his own works similarly to curatorial practice in this case. He recedes into the distance in order to view them as objectively as possible in a new context and then he creates a new whole from the details. This work pushes genre boundaries further. My holograph challenges not only the overlap of genre boundaries of painting, photography and installation, but also to the uncertain borderlines between the branches of fine art and architecture, or between artisic and curatorial practice. At the present exhibition some of Deim's sketches and a short film based on the videos of the work13 can be seen, furthermore those four photos of the original installation that have been preserved in the archive of the Hungarian National Gallery. 28
