Deim Réka (szerk.): Archivum - Deim Pál 80. MűvészetMalom, 2012. szeptember 9 - 2012. október 7. (Szentendre, 2012)
9 Az itt kiállított művek nagy része 1973-ban is bemutatásra került a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Egyetem Galériában. 10 Tamás Ervin: Gyöngyszem, paradicsom, geometria (interjúk). Pest Megyei Hírlap. 1970. október 7.4. old. " Németh Lajos: Elmélkedés a térről. Gondolatok Deim Pál művészetéről. Művészet. 1975/1.20-23. old. 9 The majority of the exhibited works were also on display at the Gallery of Kossuth Lajos University of Arts and Sciences in Debrecen in 1973. 10 Ervin Tamás: Gyöngyszem, paradicsom, geometria. [Pearl, tomato, geometry] (interviews) Pest Megyei Hírlap. 7 October 1970. p. 4. 11 Lajos Németh: Elmélkedés a térről. Gondolatok Deim Pál művészetéről. [Contemplation on space. Thoughts on Pál Deim's art] Művészet. 1975/1. pp. 20-23. Az útkereső időszakot az 1969-ben a Ferenczy Múzeumban rendezett kiállítás zárja le, ahol már szinte kivétel nélkül jelen voltak azok a motívumok és problémák, amelyek Deim egész életművét végigkísérik. Kiállításra került a Csend (1968), a Feljegyzések egy kolostorban sorozat (1968), számos alugrafika, valamint egy-két plasztikus alkotás is, mint például a Menyasszony ikon[ 1969) és az Ember és ház (1969), amely a művész egyik első plasztikus kísérlete. A felsorolt művek a kiállításon Deim Pál néhány Prilepben készült fotójával egészülnek ki, valamint a Két nő (1965) című, a „rongyos-korszakból" származó festménnyel, amelyet szintén az archívum őrzött, de a művész csak az utóbbi években tárta a nyilvánosság elé. A következő jelentős kiállítás 1976-ben nyílt a Műcsarnokban.9 Az aczéli kultúrpolitika képléke nységé ne к egyik példája, hogy egy neoavantgárd generációhoz tartozó művész tárlata Budapest reprezentatív kiállítóterében helyet kaphatott a hetvenes évek első felében, sőt, a kiállítás kritikája is egyöntetűen pozitív és elismerő volt. Az addigi életművet felvonultató tárlat ridegebb, geometrikus képekkel és elsősorban plasztikákkal bővült (Kétfigurás relief, 1971, Kocka, 1972, Építészet III., 1976). Deim az 1970-es évek elejétől kezdve készít plasztikus műveket, először reliefszerű, majd egyre inkább önálló plasztikai formává váló szoborkompozíciókat. Saját szavaival így fogalmazza meg művészetének átalakulását: „Az irányzatok nem érdekelnek, nem hittem soha ezekben. A festészetnek is fejlődnie kell, a formák, a színek, a feszültség már nem elég, én térben akarok »festeni.«”10 Németh Lajos, Deim Pál művészetének legértőbb elemzője, erről az időszakról az Elmélkedés a térről című tanulmányában ír. Deim motívumai és kompozíciói - írja Németh - bonyolult asszociációs halmazokat sűrítenek össze és transzponálnak vizuális-plasztikai viszonylatokká. Ezek a térszervezések Barcsay konstruktív-analizáló térszemléletéből építkeznek, de nem nélkülözik a vajdai misztikus-érzelmes tradíció beépülését sem. A geometrikus, mégis érzelemmel és szimbólumokkal teli formák és kompozíciók így felfoghatók a térszervezés lehetőségeiről folytatott meditációként, ezért a műfaji határok szinte értelmüket vesztik Deim művészetében." The period of seeking ways was closed by the exhibition held at Ferenczy Museum in 1969, where all the motifs and problems typical of Deim's whole oeuvre were present without exception. Silence (1968), the Notes in a monastery series (1968), several aluminium graphics, some plastic works such as Man and house (1969), one of the first plastic experiments of the artist and Bride icon (1969) were exhibited as well. Some photos taken and some sketches drawn by Pál Deim in Prilep were added to the listed works in the present exhibition. A painting from the 'ragged period' entitled Two women (1965), which had been kept in the archive and was revealed only a few years ago is also included in the selection. The next significant exhibition opened in 1976 at the Kunsthalle, Budapest.9 It points at the plasticity of György Aczél's cultural policy that an exhibition of an artist belonging to the neo-avant-garde generation could be held at Budapest's representative exhibition hall in the early 1970s, and, moreover, it received homogeneously positive and appreciative criticism. More rigorous and geometrical pictures, and mainly sculptural works {Relief with two figures, 1971, Cube, 1972, Architecture III., 1976) were added as new works in the show. Pál Deim started creating reliefs and sculptures in the early 1970s. At the beginning, he made reliefs, which started to become more and more obviously separate plastic forms. Pál Deim defines the transformation of his art as follows: 'I am not interested in trends, I have never believed in them. Even painting must develop. Shapes, colours and tension are not enough any more. I would like to »paint« in space'.10 Lajos Németh, the biggest expert of Pál Deim's art, writes about this period in his essay 'Contemplation on space'. Deim's motifs and compositions - he writes - concentrate complicated sets of associations, and transpose them to visual and plastic relations. These space plannings draw on Barcsay's constructive and analysing space perception, but they also involve the incorporation of Vajda's mystical-emotional tradition. The geometrical forms and compositions rich in emotions and symbols can be regarded as meditation on the possibilities of space structuring, therefore genre boundaries almost become meaningless in Deim's art." 22
