Török Katalin - Jurcskó László: Boromisza Tibor 1880 - 1960 (Szentendre, 2012)
Török Katalin: Boromisza Tibor munkássága 1919 és 1953 között
nagy belső megvilágosodás gyűlt fel bennünk. Budapest Gyűjtőfogház dr. Szőllős Henrik Boromisza Tibor". Eddigi ismereteink szerint ez az első dokumentum a festő buddhizmus iránti érdeklődésének. Ugyancsak az 1920-as év termése a Szimbólum című, lappangó festmény, amiről nem lehet tudni, hogy Dunavecsén készült-e, az év első felében, vagy esetleg ez is a börtönben, avagy a szabadulás utáni hónapokban. A Helikon-féle kiállítási katalógusban a 6. tételszám alatt szerepelő festményről csak azt a nyomdai reprodukciót ismerjük, amit Hevesy Iván tett közzé a már többször idézett Boromisza kismonográfiájában. Az előtérbe helyezett, fehér hajú és szakállú öregben „a bölcs", „a tanító" alakját sejthetjük. Mögötte, tőle jobbra a festő önmagát ábrázolta, hivatása attribútumaival: ecsettel és palettával a kezében, határozott, céltudatos arckifejezéssel és testtartással, míg a tőle balra álló „halál" csuklyával félig takart, előre hajtottfejtartása azt az érzetet kelti, hogy potenciálisan jelen van ugyan, de nincs hatalmi pozícióban. Boromisza Tibor: Dr. Szőllős Henrik, 1920 | Lappang Tibor Boromisza: Portrait of dr. Henrik Szőllős, 1920 | Provenance unknown Boromisza Tibor: Szimbólum, 1920 | Lappang Tibor Boromisza: Symbol, 1920 | Provenance unknown A börtönben ismerkedett meg Boromisza az 1919-ben tíz évre elítélt dr. Szőllős Henrik sebészorvossal, a Rókus kórház igazgatójával, akinek segítő közbenjárására - a családi emlékezet szerint - a rabság egy részét „kellemesebb" körülmények között a börtönkórházban tölthette el. Fogva tartásának ideje alatt Boromisza egy portrét festett dr. Szőllősről, aminek külön érdekessége, hogy a festmény hátoldalán a vásznat teljes terjedelmében teleírta buddhista idézetekkel, majd így zárta le a szöveget: „Készült és íródott 1920 őszén, mikoron az Alacsonyabbat ott hagyva a Magasabbért, olvastuk és megszerettük Buddhot (sic!), és BOROMISZA TIBOR 79
