Török Katalin - Jurcskó László: Boromisza Tibor 1880 - 1960 (Szentendre, 2012)

Jurecskó László: Boromisza Tibor festészete 1904 és 1918 között

stb., hanem Harsányit és Tersánszkyt. Az előbbinek nincs erős művészeti tevékenysége, az utóbbi túl fiatal volt. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy későbbi visszaemlékezéseikben mindketten visszavonták nézeteiket és elismerték a vezető mesterek fontos szerepét. A rosszul megválasztott taktika mellett az időpont sem volt jó, ehhez járult még hozzá a legnagyobb hiba, a pofon elcsattanása, amely miatt Boromiszát a bíróság pénzbüntetésre ítélte. Az elvi harcokat lehet magyarázni, de a tettlegességet soha. Ez adott igazán adut ellenfelei kezébe, ezért álltak a fiatalok is mestereik mellé, és így közösíthették ki az igen energikus festőt a kolóniából, majd a Nagybányai Festők Társaságából is. Úgy gondolom, hogy ellenfelei, azaz a vezető mesterek is túlreagálták ezt az eseményt, a szögesdrót alkalmazása valóban tragikomikus. Bár elismerték Boromisza tehetségét, de rosszul megválasztott stratégiája miatt alkalmuk nyílt elszigetelésére és ehhez foggal-körömmel ragaszkodtak. Boromisza ennek ellenére nem szigetelődött el teljesen. Mint már a programképeinek szereplőinél említettem, Harsányin és Tersánszkyn kívül más festők is baráti körébe tartoztak. Kádár Gézéval nem szakította meg kapcsolatát, de a fiatalok között Racskó István és Duma Sándor is a köréhez kapcsolódott.

Szerencsére a kiközösítés nem szegte Boromisza alkotókedvét és szervezőkedvét, a Művészház körüli csatákban is alulmaradt, pedig ott jelentős festők voltak a társai. Ennek ellenére a palotafelavató kiállításon jelentős kollekcióval szerepelt, és még egy freskó elkészítésére is megbízást kapott. A Budapesthez kapcsolódó, őt érintő események betetőzését aztán a Könyves Kálmán Szalonjában teljesen üzleti alapon rendezett retrospektív kiállítása jelentette, elsősorban annak pozitív sajtó- és közönségvisszhangjával. Mindezek alapján megállapítható, hogy Boromisza a modern nagybányai, valamint a magyar festészet kialakulásában és kifejlődésében igen fontos szerepet játszó művész. Folytonosan megújuló stílusában mindig megtalálja a felvetett problémákra a választ, és minden korszakában alkot olyan műveket, amelyek a modern magyar művészet élvonalába tartoznak. Elméletileg az egyik legképzettebb művész, akinek cikkei tucatjai jelennek meg nagybányai, fővárosi lapokban. Bár nehéz ezekből kiemelni, de álljon itt csak egy mondat a már többször idézett Feljegyzések című 1912-es írásából: „Magyar az, amit olyan magyar festő, akinek egyénisége van, megérez, meglát és ennek megfelelően megfest, úgy hogy az a kép kvalitásának egész súlyával a művészet internacionalizmusába is behelyezkedjék."

Végezetül röviden szeretnék utalni azokra a tendenciákra, amelyek a neósok, így Boromisza jelentőségét és szerepét a modern magyar művészet kialakulásában háttérbe kívánják szorítani. A Nyolcak konferencián elhangzott, hogy a neósoknak szinte semmi közük a Nyolcak hoz. Hát akkor nézzük a tényeket. Czóbel, akinek igazán nincs szerepe a Nyolcak csoportjában, Nagybányára hozza „vad" - én ezekre még inkább a neós kifejezést használnám - festményeit, és 1906-ban itt alkotja meg „vad" képeit, amelyeket a Salon d'Automne-ban kiállítva ér el igazán fontos sikereket. De a Nagybányára hozott és itt festett képei stílusának alakulásában valószínű, hogy az itt dolgozó későbbi neósoknak is szerepük volt. Ráadásul ezek a művészek később szétvitték és terjesztették az ország különböző részein - természetesen főleg Budapesten - az új nézeteket, valamint az azok jegyében fogant képeket. Azaz nem beszélhetünk csak egyértelműen a párizsi hatás importálásáról. Ezek a művészek itthon voltak és általában itthon is maradtak. De folytassuk a sort, Tihanyit 1911-ig inkább nevezném nagybányai, mint a Nyolcak-hoz tartozó festőnek, hiszen az első és második kiállításon itt készült képei alkotják kollekciója nagy részét. Czigány Dezső Nagybányán is nevelkedik, az idézett 1906-os képe pedig tanúsítja, hogy itt készíti el talán első neós, „vad" képét. Orbán Dezsőt bár nem említik a névsorok, de miért találhatunk a nagybányai református templomot ábrázoló képeket oeuvre-jében és miért csatlakozik Czigánnyal és Tihanyival együtt a nagybányai festők memorandumához? Valószínű, hogy mindannyian részben nagybányainak érzik magukat és ezt ezzel a csatlakozással manifesztálni is akarják. Nyolcból négy, azaz semmi közük nincs Nagybányához. Mint már említettem a nagybányaiak közül szintén ki lehetne állítani legalább másfélszer a Nyolcak-at, akik a művészet modernségében és kvalitásában nem maradnak el a budapesti csoport mögött. Ezek a tények is igazolják, hogy a próbálkozások ellenére Nagybányát illeti meg a vezető szerep a modem magyar művészet kialakulása és kifejlődése szempontjából, és ebből a szerepből Boromisza Tibor nagyon kivette a részét.

28 BOROMISZA TIBOR