Török Katalin - Jurcskó László: Boromisza Tibor 1880 - 1960 (Szentendre, 2012)
Török Katalin: Boromisza Tibor munkássága 1919 és 1953 között
A már ötven éven felüli művész még mindig óriási energiákat tudott az általa fontosnak tartott ügy és mások megnyerése érdekében kifejteni. Az irányítása alatt dolgozó nyolc-tíz fős törzstagság mellett az éves kiállításokon újabb és újabb nevek tűntek fel egy-egy alkalomra, avagy visszatérően. Az 1934- es katalógus szerint például a Képírókkal együtt állított ki Győri Elek „autodidakta munkásfestő", Kézdi Kovács Elemér, a Nemzeti Szalon akkori műtárosa, László Gyula, a Képzőművészeti Főiskolát frissen végzett, későbbi régészprofesszor és jó barát, továbbá linómetszetekkel Varga Nándor Lajos, olajakkal és akvarellekkel Futásfalvi Márton Piroska és még sokan mások. A katalógushoz ismét Boromisza írta a bevezető szöveget ezzel a záró gondolattal: „Hitben és számban megerősödve állunk újólag a közvélemény elé. A keleti testvérnépek művészetének - szinte vallásosan - faji karaktere lebeg előttünk. Nekünk is rá kell ébrednünk végre, hogy a nyugati népek becsülésére akkor szolgálunk rá igazán, ha nem igyekezünk az árnyékuk lenni."97 A magyar képzőművészetnek a népi-paraszti örökségből való „kivirágoztatása" érdekében a Magyar Képírók Társasága, s mindenekelőtt Boromisza Tibor széles körű társadalmi szervezőmunkába fogott. A kiállítások mellett szemináriumok, előadások tartásával kívántak szorosabb kapcsolatot teremteni a társadalom és a képzőművészet között, már csak azért is, hogy minél szélesebb rétegekhez jussanak el megfizethető áron a hazai művészek alkotásai. A társadalmi támogatottság növelését célozta a pártolótagság-intézmények kiépítése is. Az évi öt pengő tagsági díj fejében a társaság kötelezte magát arra, hogy minden pártoló tag kap évente egy grafikát és minden húsz tag között, ugyancsak évente, kisorsolnak egy olajképet. Tízévi folyamatos tagdíjfizetés esetén pedig, azaz a befizetett ötven pengő ellenében, az illető jogosulttá vált egy ajándék olajfestményre.98 Arra vonatkozóan, hogy a pártoló tagság szervezése milyen eredménnyel járt, ez ideig nem rendelkezünk semmilyen adattal. A pártoló tagság megszervezése mellett 1934. január 1-jén a Magyar Képírók Társasága nyilvánosságra hozta négyoldalas tervezetét egy művészkataszter létesítéséről, főcímet viselő felhívás rögtön az elején közli: „Minden művész létérdeke, hogy elolvassa!", majd következik az indokok kifejtése: „A képzőművészet a nemzeti kultúrának semmivel sem csekélyebb tényezője, mint akár a tudomány, vagy az irodalom - s tarthatatlan az a közkeletű, elmaradott álláspont, hogy csupán a művész kedvtelése, tehát fényűzés volna. Ám, hogy a képzőművészet be is tölthesse nemzetnevelő hivatását, elkerülhetetlen, hogy a mai gazdasági viszonyok között az állam a művészekről intézményesen gondoskodjék (...) Ennek a kérdésnek komoly fölvetését két nehézség gátolta mindeddig: 1. Mi módon állapíttassák meg, ki az érdemes művész? 2. Hogy bírhatná el az állam az intézményes biztosítás terhét?"99 A kérdések megválaszolására a Magyar Képírók részletes tervezetet dolgoztak ki. Az érdemes művészek kiválasztására azt a javaslatot tették, hogy rendezzen a Műcsarnok egymás után négy zsűrimentes kiállítást a húsz évnél, a tíz évnél, az öt évnél régebben és az öt év óta vagy először kiállítók részére. Minden festő kapjon négy méter falfelületet, minden szobrász négy négyzetméternyi padlófelületet, melyet szabadon tölthetnek meg munkáikkal. Bárki részt vehet ezeken a kiállításokon, természetesen díjmentesen. A következő és talán már nehezebb kérdésre, hogy ti. kik és milyen szempontok alapján válogassanak a bemutatott művek alkotói közül, azt javasolták, hogy állítson fel az állam egy bizottságot, amelynek tagjai az állami aranyérmes művészek és a művészeti egyesületek tíz tagonként küldött képviselői lennének (tehát egy ötvenes létszámú egyesület öt taggal képviseltetheti magát). A felvetéseiben új utakat kereső és a képzőművészek többségének valóban igen nehéz megélhetési körülményeire megoldást ajánló program elfogadásáról 1934. októberig száznyolcvan művész küldött visszaigazolást Boromiszának az egyik példányon található kézírásos feljegyzése szerint.100 97 A Magyar Képírók Kiállításának katalógusa | 1934. március | BT-CsA 98 A belépési nyilatkozathoz csatolt, sokszorosított tájékoztató | BT-CsA 99 A képzőművészek megélhetésének intézményes biztosítása | 1934 | BT-CsA 194 BOROMISZA TIBOR
