Klemmné Németh Zsuzsa (szerk.): Triznya Mátyás 1922 - 1991 (Szentendre-Zebegény, 2012)
kis bizonytalanságot. Megpróbálom a perspektíva szabályát leírni, hogy ez a bizonytalanság is az elkövetkező dolgaidban, már mint tudott dolog, magától értetődő legyen. A legfontosabb az egész kép láthatárának a meghatározása.... Majd folytatódik a szabatos témakifejtés, ami nagyon sokszor izgalmas filozófiai, művészetelméleti eszmefuttatássá kerekedett. Triznya Mátyás így vallott egy interjúban apósához való viszonyáról: „Hosszú-hosszú évtizedeknek kellett eltelni ahhoz, hogy az ember biztonsággal tudja kezébe venni az ecsetet, különösen olyan nagy festő árnyékában, mint Szőnyi István volt, mert ő számunkra inkább már barátnak számított, mint apának vagy apósnak... 1957-ben járt itt nálunk először, majd halála előtt nem sokkal, 1960-ban utoljára. De nap, mint nap úgy tekintjük öt, mintha ma is élne, köztünk lenne... Itthon és utazásaink közben is szüntelenül emlegetjük: ott fönn van ő, fölöttünk, a magasban valahol, és lógatja a lábát a fellegekből... ”2 Később, ahogy Matyi trükk-operatőrként állandó munkát kapott a SPES olasz filmlaboratóriumában, a festés megmaradhatott számára tiszta örömforrásnak. Az utazásokra, a Róma környéki kalandozásokra mindig magával vitte a festőfelszerelést, az akvarell papírt, így születtek üde tájképei a hegyekről, tavakról, virágos mezőkről, de legnagyobb vállalkozása Róma meghódítása lett a festés segítségével. Ahogy mélyültek történelmi, filozófiai ismeretei, úgy váltak egyre beszédesebbekké a romok, töredékek, a városfalak, templomok, kupolák, szobrok, diadalkapuk, kutak. Róma, mint egy 1 Szőnyi István tollal, tintával írt, rajzokkal illusztrált levele Triznya Mátyáshoz, 70. levél, 1949. dec. 17., Levelek otthonról Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Trinya Mátyáshoz (1949—1960), PMMI -Szentendre 2009. 168. o. 2 Itália kék ege alatt, Tóbiás Áron beszélgetése Triznya Mátyással (részletek), Római Akvarellek Triznya Mátyás (1922—1991), Kortárs Kiadó Bp. 2002. 7. o. 7