Kopin Katalin (szerk.): Jel - Tranzit. Bartl József kiállítása. Művészetmalom, Szentendre. 2012. november 23 - 2013. január 27. (Szentendre, 2012)
előszavából képet kaphatunk az állami intézmények és múzeumok retorikájáról, „líraian" megfogalmazott tematikai követelményeiről: „A kész mü nem széplelkek fanyalgásos álromantikája, hanem acélizmú és vasöklű munkások, hallgatag bányászok, napszítta parasztok környezetének megörökítése. "19 Tehát a szöveget jegyző D. Fehér Zsuzsa értelmezésében a tájkép is túlmutat önmagán, nem öncélú többé, hanem az épülő kommunizmus díszlete. A főiskola utáni években Bartl egy-egy művével rendszeresen szerepel az országos képzőművészeti tárlatokon, 1959-ben lép be a Fiatal Művészek Stúdiójába, 1960-ban két képpel jelen van annak kiállításán (Festőállvány, olaj, vászon, 45x80 cm; Szobarészlet, olaj, vászon, 60x70 cm),20 1 961-ben és 1962-ben megpályázza a Stúdió ösztöndíját, melyben két féléven át részesül.21 A Fiatal Képzőművészek Stúdiójának 1958-as megalakulásától kezdve kulcsfontosságú szerepe volt a művészek képzőművészeti közéletbe való bevezetésében.22 Fontos életrajzi momentum, hogy Bartl Józsefet 1965-ben beválasztják a Stúdió vezetőségébe. Az 1965 és 1967 közötti évek a Stúdió történetében felívelő korszakot jelentettek, melyet a progresszív szemlélet és az új tendenciák iránti nyitottság jellemzett. A Stúdió kiállításainak történetében 1966-ban kerülhetett sor először külső zsűri nélkül rendezett tárlatra, ennek köszönhetően váratlan sokszínűségével, a különböző stílusok párhuzamos bemutatásával aratott sikert. 1967-ben a hatalom intézményei (Képzőművészeti Alap, Képző- és Iparművészek Szövetsége, Képző- és Iparművészeti Lektorátus) az előző évből okulva már nem tették lehetővé a független rendezési elv megvalósulását. Bartl József 1962-ben pályázott először a Derkovits ösztöndíjra,23 ám a tizenegy tagú bizottságtól csupán egy szavazatot kapott. 1963. február 15-i keltezésű kéziratos munkatervében, melyet a következő évi Derkovits pályázatra adott be, az addig megvalósult kiállításainak felsorolása mellett kitér további terveire is, melyek között kiemelt szerepet kap a Soroksári Textilgyár életének és környezetének ábrázolása.24 A pályázati munkatervben már említi, hogy 1963 áprilisában a Mednyánszky teremben kíván egyéni kiállítást tartani. Ugyanezen év májusában megkapja az ösztöndíjat. Az ösztöndíjbizottság fél évvel későbbi értékeléséből kiderül, miként vélekednek a fiatal művészről.25 Bernáth Aurél a jegyzőkönyv szerint felkereste műtermében, megállapítása szerint Bartl rengeteget dolgozik, de nem fejezi be képeit, tipikus magyar Mattisse-nak látja, Makrisz Agamemnon szerint inkább a látványra törekszik, de nem mélyül el az adott képtémában, Aradi Nóra kiemeli, hogy nagyszámú művészeti alkotást hoz létre rövid időn belül. Kiállításainak sorában érdemes néhány szóban elemezni első önálló tárlatát, mely 1963 májusában nyílt a Mednyánszky Teremben. A kiállítást gimnáziumi tanára, a Szentendrei Régi Művésztelep tagja, Kántor Andor nyitja meg, a tárlat katalógusának előszavát főiskolai osztálytársa és barátja, Kovásznai írja. Kiállított munkái az utolsó két év termését mutatták be, zömében portrékat, csendéleteket és akvarell tájképeket. Tíz tájképből álló sorozatát a Képcsarnok már a kiállítás alatt megvásárolta. A kiállításról visszafogott, ám mégis kritikus hangú elemzést írt Horváth Teréz a Művészet című lapba.26 A Derkovits ösztöndíj nyújtotta kiegyensúlyozott életkörülményeknek köszönhetően több ideje nyílik új témák és inspirációk felkutatására, a festői kísérletezésre. 1964-ben indul először népművészeti gyűjtőútra Baranyába, az utak során gyűjtött népi tárgyakat csendéletelemként használja képein. A tárgyakon megfigyelt motívumok, szimbólumok indítják el később a valós látványtól való elszakadás útján. 1964-ben készült Figurákésjelekcímű festménye, amely mintegy megelőlegezi azt a festői szemléletet, melyre a hetvenes évek második felétől talál rá. Itt érthetjük meg igazán azt a párhuzamosan futó, kettős világot, amely ebben az időben jellemezte Bartl művészetét. A hivatalos kiállítótermek számára festett deko-19 Ötödik Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítás, Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 1959 (Kiállítási katalógus). 20 Fiatal Képzőművészek Stúdiója II. kiállítás, 1960. január-február, Ernst Múzeum (rendező: Makrisz Agamemnon, Ritly Valéria, Bolgár Kálmán) 21 Bartl József festőművész munkaterve a Derkovits-ösztöndíj idejére. Budapest, 1963. február 15. Artchivum Művészettörténeti Dokumentációs Kutatóintézet és Adatbázis 22 Aknai Katalin és Merhán Orsolya foglalta össze a Stúdió történetét és jelentőségét: „A Stúdió a rendszerváltásig hármas funkciót töitött be. Egyfelől közvetítő szerepet vállalt a fiatal művészek iitársadalmon és a kultúrpolitikai intézményrendszer között, segítve ezáltal a pályakezdő művészek beilleszkedését a művészetpolitikai hierarchiába. A hatvanas években a Stúdió afféle előcsarnoka volt a képzőművészeti közéletnek a főiskolát frissen végzettek, az érvényesülni vágyók és nem utolsó sorban a művészetükből megélni akarók számára. Megkerülhetetlen, szinte kötelező lépcsőfoka volt annak, hogy valaki az Alapba, klsebb-nagyobb nehézségek után a Szövetségbe, majd innen a képcsarnoki műkereskedelembe lépve végre fellélegezhessen: nelfogadottn és nbeilleszkedetti művésszé vált. "Aknai Katalin - Merhán Orsolya: Belső zsűri. A Fiatal Képzőművészek Stúdiójának története 1958-1978. In: A második nyilvánosság. XX. századi magyar művészet, i. m. 202-203 o. Lásd még: Csanádi-Bodnár Szilvia (szerk.): Tiltás és Tűrés. A Fiatal Képzőművészek Stúdiójának 1966-os és 1967-es kiállítása. Ernst Múzeum, Budapest, 2006. 23 Derkovits Gyula Képzőművészeti Ösztöndíj 1962- Jegyzőkönyv a bíráláson. Artchivum 24 Bartl József festőművész munkaterve a Derkovits-ösztöndíj idejére. Budapest, 1963. február 15. Artchivum 25 Derkovits-ösztöndíj féléves munkabeszámolója- Műcsarnok, Budapest, 1963. december 11. Artchivum 26 A képek erőtlen koloritját, dekoratív öncélúságát kritizálja Horváth Teréz művészettörténész. Művészet, 1963. augusztus, IV. évf. 8. szám, 42. o. 11
