Eliost, Karen (szerk.): Szombathy. Városjelek 1971 - 2012. Művészet Malom, Szentendre, 2012. szeptember 28 - november 11. (Szentendre, 2012)
táblanyomok
táblanyomok A különféle formájú - jobbára szabályos négyzet alakú - táblák eltávolítása nyomán keletkező' üres felület annak folytán válik érzékelhetővé, hogy a tábla elhelyezése idején még más színű volt a fal festése. A tábla eltávolítása nyomán felsejlik a falfelület régi festése, amelyre a képi-szöveges üzenetet ráerősítették, és amely elkülönül a környező felületektől. A nyomtatott vagy festett nyelvi jelekhez hasonlóan az így létrejövő képsík úgyszintén a tér szerepét teljesíti ki, vagyis a nyelvi jel alapja, akárcsak a festészetben. A tartalmi hordozó megszűntével minimalista, jelentés nélküli felület képződik, valami ahhoz hasonlatos, mint amilyet az akromatikus absztrakció vagy a szuprematista festészetből ismerünk. Egyrészt a jelentéssel bíró Semmi, másrészt a tiszta érzékenység. A tépésekkel és a következő fejezetben látható átfestésekkel ellentétben ezek a nyelvi entitások szándékolatlanul jönnek létre. traces of signboards The empty areas of different shapes - mostly regular rectangles - appearing on walls of buildings become visible when certain signboards with old visual-textual messages are removed, revealing an older layer of wall painting that differs from the surrounding newer surface. Similarly to printed or painted linguistic signs, the resulting pictorial plane also comes to play the role of space, becoming the basis of the linguistic sign, just as in painting. After the carrier of the content has been removed, a minimalist surface comes about, which is devoid of meaning, something similar to what we know from Achromatic Abstraction or Suprematist Painting: on the one hand, a Void that has a meaning, while on the other, pure sensitivity. As opposed to the acts of ripping, or to the over-paintings included in the next chapter, these linguistic entities are created unintentionally.
