Herpai András (szerk.): Kovács Margit Kerámiamúzeum, Szentendre (Szentendre, 2012)
„Vanitatum vanitas” (1936) Korongozott, bekarcolt díszítésű, mázas terrakotta dísztárgy, 43 cm, Ltsz.: 74.161.1. Kovács Margit a gazdagon díszített, olajlámpáshoz hasonló talapzaton álló, gyertyákkal megvilágított, széles kör keretű tükörrel - melybe, ha belenézünk, láthatjuk, hogy nagyon erősen torzít -, nem a halál gondolatára, hanem elsősorban a „hiúságok hiúságára”, a szépség múlandóságára utal. Az alliteráló szókapcsolat jelentése: „hiábavalóságok hiábavalósága”, majd később a „hiúságok hiúsága”. A Prédikátor könyve, mely Salamon király intelmeit foglalja magában, többek között így szól erről a Bibliában: „Örülj, ifjú ember.; ifjúságod idején, légy vidám ifjú napjaidban! Menj, ahová húz a szíved, és ahová csal a szemed! De légy tudatában, hogy Isten mindenért számadásra von. Vesd ki a szívedből a haragot, és tartsd távol testedtől a bajt! Mert az ifjúság és a fekete haj korszaka hiábavaló.”(Prédikátor könyve, 11,9-10. Szent István Társulati Biblia) A festészetben a vanitas témaköre a középkortól kezdődően, fokozatosan önálló képtípusban öltött testet és különösen a XVII. századi németalföldi csendéletfestészetben találkozhatunk az emberi élet rövidségére, múlandóságára és hiábavalóságára utaló motívumokkal, koponyával, homokórával, kialudt gyertyával, elszáradt virággal. A magyar irodalomban a téma legismertebb feldolgozása Kölcsey Ferenc Vanitatum vanitas című, 1823-ban írt költeménye. Vanitatum vanitas. Spiegelrahmen mit zwei Kerzenhaltern (1936) Auf der Drehscheibe hergestelltes, glasiertes, Terrakotta- Ziergefäß mit eingeritzter Verzierung, 43 cm, Inv.Nr.: 74.161.1. Margit Kovács weist mit ihrem reich verzierten, einer Öllampe ähnelnden und auf einem Sockel stehenden, mit Kerzen beleuchteten Spiegel im breiten runden Rahmen - in dem wir sehen, wenn wir hineinschauen, daß er sehr verzerrt - nicht auf den Gedanken des Todes, sondern in erster Linie auf die „Eitelkeit der Eitelkeiten“, auf die Vergänglichkeit der Schönheit hin. Die Bedeutung der stabreimenden Wortverbindung lautet „Vergeblichkeit der Vergeblichkeiten“, und wurde später „Eitelkeit der Eitelkeiten“. Das Predigerbuch, das die Vorhaltungen von König Salomon beinhaltet, berichtet in der Bibel darüber folgendermaßen: „So freue dich, Jüngling, in deiner Jugend und laß dein Herz guter Dinge sein in deiner Jugend. Tue, was dein Herz gelüstet und deinen Augen gefällt, und wisse, daß dich Gott um dies alles wird vor Gericht führen. Laß die Traurigkeit in deinem Herzen und tue das Übel von deinem Leibe; denn Kindheit und Jugend ist eitel. ” (Die Bibel nach der Übersetzung von Martin Luther in der revidierten Fassung von 1984.) Der Vanitas Themenkreis bildete ab dem Mittelalter in der Malerei zunehmend einen selbständigen Bildtypen und wir treffen seit dem 17. Jahrhundert in den niederländischen Stilleben mit den auf die Kürze, die Vergänglichkeit und Mäßigkeit des menschlichen Lebens hinweisenden Motiven, wie den Totenschädel, die Sanduhr, erloschene Kerzen und vertrocknete Blumen. Die bekannteste Aufarbeitung der ungarischen Literatur ist die Dichtung aus dem Jahre 1823 von Ferenc Kölcsey mit dem Titel Vanitatum vanitas. 76
