Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
EZERKILENCSZAZNEGYVENKILENC és egyéb nem nagyon hozzáértők kezében van, akik nem tudják, hogyan kellene rendesen megművelni. Szóval megállapítja, hogy egyelőre nem kell túlzottan félni az éhenhalástól. [...] Ma délelőtt tizenegy felé elállt az eső és felmentünk a Schlossira, mert csak ott van egy trahk vasárnap délelőtt is nyitva és Matyi elfelejtett cigarettát venni. Megnéztük a szép virágzó fasort, hát már teljesen lehullott. Az egész föld tele van rózsaszín szirmokkal, egész puha, olyan, mint egy virágszőnyeg. Ilyet még sose láttam, tiszta rózsaszín volt az út. Az orgonák csak úgy tombolnak, Béla mindenáron le akart egyet szakítani, alig bírtuk lefogni. Én is szeretnék, de látszik a virágokon, hogy senki soha hozzájuk nem nyúl, azért olyan szép az egész és akkor pont mi szakítsuk le. Van egy gyönyörű lugas, ami be van futtatva lilaakáccal és az is tele van virággal. De úgy, hogy semmi nem látszik, csak egy sűrű lila virágtömeg. Komolyan, ilyen szép hely, mint a Schlossi, sehol sincs Pesten. Van olyan része is, ahol csak erdő van, hatalmas fákkal, de ott is padok vannak és rendes utak. Szóval gyönyörű hely, csak azt sajnálom, hogy Ti nem látjátok. Remélem, megkaptátok a szobánk hű másolatát, Apu küldhetné egy hasonló kicsit az új berendezésről és egyet az új malackákról, meg Ruzsiról, ha még nincs kész a fényképezőgép. [...] Írjál Mám, nagyon örülünk a leveleknek. Sokszor csókol Mindkettőtöket szeretettel Zsuzsa és Matyi 18. Graz, 1949. május 5. Édes Mamikdm és Apu! Hétfőn kaptam meg a leveleteket, éppen akkor Matyi Klagenfurtban volt. Szegény reggel ötkor kelt, mert hatkor indul az autóbusz. Pakolt neki útravalót Frau Heckel, de több helyen ki lehetett útközben szállni. Gyönyörű vidéken ment keresztül a busz, 1400 m magas hegyeken, de Matyi nem nagyon élvezte, mert egyrészt esett az eső, másrészt meg izgult, hogy fél egyig odaérjen, mert addig van hivatal a konzulátuson. Éppen félegykor rohanvást odaért a kapuhoz, abban a percben, mikor becsukták. Azért őt beengedték és mondta, hogy a konzullal akar beszélni. Kisült, hogy most Olaszországban van, de a titkár is nagyon rendes volt, átvette az ajánlólevelet és ő maga legépelte a vízumkérvényt, mivel olaszul kellett leírni. Azt mondta, hogy ha minden jól megy, 3-4 hét múlva megkapjuk. Ezt hamar elintézte Matyi, utána Béla megbízta egy-két komissióval, azt is elintézte és beült a vonatba. Éppen indult is, sajnos egy személyvonat volt, kilenc óra hosszat zötyögött, két óra hosszat állt Bruckban, itt a restiben az asztalnál elaludt, a főúr ébresztette fel. Szegény már nem bírt ülni a vonatban, annyira fájt a hátsó fele. Még a vidéket se tudta kellőleg értékelni, pedig a vonat egy hegy oldalán ment és lent a mélyben kanyargott a Mur. Végül éjjel tizenkettőkor hallottam, hogy csapódik lenn a kapu, már ugrottam is ki az ágyból és beeresztettem. Szegény Matyi beesett az ágyba és elaludt. De az a fő, hogy elintézett mindent és nem kellett ott szállodában aludnia. Megkaptam a kis dobozt, nagyon kösz. Tekintve, hogy eddig mindent hibátlanul és sértetlenül megkaptunk, gondoltuk, hogy esetleg el lehetne küldeni az egyetemi indexünket, két külön ajánlott levélben. Előzőleg meg kéne kérdezni a postán, hogy lehet-e. Béla már kapott ilyen egész vastag levelet és az is megjött. Próbáljátok sürgősen feladni, hogy még ide megkapjuk, mert arra mindig 77
