Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
LEVELEK RÓMÁBÓL Az egyik villamosra fel volt írva: Eggenberg, gondoltuk, hogy éppen egy Berg kell nekünk, tehát felszálltunk. Átmentünk a Mur másik oldalára, ahol nagy hegyek látszanak távolról és elmentünk a végállomásig. Itt egy helyes kis faluféle van az Eggenberg és közvetlen mögötte meredek, magas hegyek. Amerre felfele vitt az út, arra mentünk s így bejutottunk az erdőbe. Rengeteg ibolya, sárga kis virág és erdei ciklámen virított. A hegy eleinte egészen mászható, de nem találtunk utat és egy vízmosásban mentünk. Később egyre meredekebb lett, négykézláb csúszkáltunk ide-oda, főleg Matyi és Béla, mert rajtam gumitalp volt. A rettentő meredeken úgy izzadtunk és lihegtünk, mint a lovak. Mikor lenéztünk mindig csodálkoztunk, hogy jutottunk idáig. Eleinte még szedtem virágot, de később egyetlen vágyunk az lett, hogy feljussunk a tetőre. Kb. két óra hosszat másztunk így, mikor már a fenyőerdőbe jutottunk, addig tölgyben másztunk. Hirtelen észrevettünk egy kis utat, azon kellett volna jönnünk. Mi csak úgy a fák közt másztunk, minden út nélkül. Egy gyönyörű kis sűrű fenyvesen vitt keresztül ez az út, mi hülyék végig azon jöhettünk volna, egész tűrhető emelkedéssel, csak persze hosszabban. Itt találtunk egy táblát is, hogy még feljebb van egy Gasthaus, de már háromnegyed egy volt és sürgősen haza kellett indulni. Gyönyörű vidék, messzebb rettentő nagy hegyek látszanak, de ez is nagy, amit mi megmásztunk. A Schlossberg messziről egy kis hangyabolynak látszik. Elhatároztuk, hogy ezen az úton még egyszer feljövünk, olyan szép volt, az erdőben teljes csend és sütött a nap. Lefele nagyon jó kedvünk lett és nevettünk magunkon, hogy majdnem 45 fokos szögben mentünk négykézláb, de mi azt gondoltuk, hogy ez hozzátartozik az Alpokhoz és biztos más út nincs is. Fél kettőre értünk csak haza, Frau Heckel már kétségbeesetten várt, mert a bécsi szelet már egyre kész volt. Ügy megettük percek alatt, még ki is mártogattunk mindent, olyan éhesek voltunk. A lábunk úgy remegett a fáradtságtól, hogy a Sporgassén már alig bírtunk feljönni. Megmondtuk Heckelnek, hogy ezentúl vasárnap ha kirándulunk, csomagolja be az ebédet és csak hideget eszünk és vacsorára jövünk meg. Ennek ő is örül, mert nem kell főzni. Most a kirándulás alatt eszünkbe jutott, hogy milyen jó lenne egy kis szalonna, mert rendes füstölt szalonnát itt sehol se lehet kapni, csak olyan sonkazsírja-szerű szalonnák vannak. Kérdezzétek meg, hogy nem lehet-e Közért útján szalonnát és kolbászt küldeni. Nehogy azt higgyétek, hogy azért írjuk mert nincs elég ennivaló, az ebédeket alig bírjuk megenni, úgy töm a nő és meg van sértve, ha otthagyjuk, mert azt hiszi, hogy nem ízlik. Szóval nehogy azt gondoljátok, csak pont ilyen füstölt dolgokat itt sehol sem kapni, úgy látszik, ezt nem eszik. Kirándulásra pedig ez lenne a legjobb, mert nem kell sütni és főzni, csak megesszük. Most befejezem, mert nagyon vastag lesz a levél a fényképpel együtt. Már Béla is megtanulta a pasziánszot és Matyival egymás kezéből kapják ki a kártyát. Mit szólsz a pasziánsz diadalához? Fogok írni szorgalmasan, ezen túl megszámozom a leveleimet, amit Neked írok, hogy megérkeznek-e. Ez az 1. Nagyon sokszor csókol szeretettel Zsuzsa Kedves, Apu, gratulálunk a Kossuth-díjhoz. Ha lehet, próbálj útlevelet kérni Olaszországba. Ha Te odamész, mi is valahogy megpróbálunk odajutni, Vince /Korda/ is azt akarja, valószínűleg Rómába megyünk. Ez már csak azért is jó lenne, mert „itt a tavasz s már nem havaz és a fűszeres meg az ószeres vígan örvendez”. Ezt többször elmondtuk itt, remélem, így van. Képzeld, itt a villamosok pótkocsiján lehet dohányozni, most nagyon sajnálom, hogy nem cigarettázom. Különben is remek egy hely ez, 66
