Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
LEVELEK RÓMÁBÓL get egy hónapra. Pl. ma reggelire volt tejeskávé mazsolás kuglóffal, ezt kilenckor hozta be, aztán egykor ebédre levest pirított zsemlével, marhahúst szaftban, akkora zsemlegombócokkal, mint a fejem, hozzá céklát és krumpli salátát, aztán piskótatekercset habbal. Elhatároztuk, hogy mindig mindent megeszünk, de ez a nő olyan mennyiségben hoz mindent, hogy alig bírjuk. Máris nagyon jól nézünk ki, de ha ez így megy tovább, kihízzuk a ruhánkat. Este hétkor szoktunk vacsorázni és kb. kilenckor fekszünk le. Délután is szoktunk aludni, délelőtt mindig sétálunk, ma fent voltunk siklóval a Schlossbergen, pont olyan a sikló, mint Pesten. Gyönyörű onnan fentről a kilátás, egész Grazot látni. Körül van véve nagy hegyekkel, ezeken még hó van és Graz egy nagy völgyben fekszik, a közepén folyik a Mur. Összevissza rengeteg kis utca van, és a házak egymás hegyére-hátára vannak építve, nagyon helyes város. A mi utcánk, a Sporgasse a leghelyesebb az egész városban. Mikor a rendőrségre mentünk mondtuk, hogy itt milyen jó lenne lakni, ebben az utcában, de az úgyis reménytelen, mert közvetlen a Belvárosban van, és mindenki azt mondta, hogy Grazban lehetetlen lakást kapni. Béla ötlete volt, hogy vegyünk meg egy újságot és nézzük meg az apróhirdetéseket. Öt még aznap betették a lágerbe, de mi eljöttünk erre a címre és rögtön nagyon megtetszett az egész. A háziasszony két úrnak akarta ugyan kiadni, de úgy látszik, megtetszettünk neki, mert mégis nekünk adta ki. Folyton szabadkozik, hogy biztos mi otthon jobbhoz voltunk szokva és nem győz tömni minket. A lépcsőházban egy guszta csigalépcső van, de nem vasból, hanem egy rendes régi kőlépcső. Nekünk van lenti kapukulcsunk is és a bejárati ajtóhoz is egy kulcs. Innen egy ebédlő nyílik, ezt senki nem használja, van egy zongora is. Innen nyílik a mi szobánk, ez a hálószoba volt. A férje meghalt a háborúban. Két ha van a nőnek, az egyik valami ipari főiskolára jár, ő csak néha van itthon, a másik meg nyolc éves. A mi szobánkban két remek kényelmes ágy van, rendes paplannal és finom ágyhuzattal. Két szekrény, amiben nem nagyon tudunk mit tartani, egy kerek asztal, ezen ebédelünk, egy kis asztal a kályha mellett, a falon egy nagytükör arany keretben és egy szörnyű kép, német anya a minimális négy gyerekkel, háttérben a szántóföldekkel. Mi mindenesetre felaggattuk Tüncsikét4, hogy barátságosabb legyen. Szőnyegek is vannak, meg az éjjeli szekrényen kislámpa. A nagy lámpa külön szám, ilyen rondát még nem láttam. A falról lóg egy normális lámpa, egy lapos üvegpalacsinta, ez még nem lenne baj. De ezen rajta van pergamenpapírból egy malomkerék nagyságú pliszírozott dobostorta egy nagy masnival. Ezt úgyse lehet így leírni, ezt látni kellene. Ez tipikus „Schmücke dein Heim” dolog, mert még csak nem is praktikus, sokkal világosabb lenne nélküle. Különben az emberek öltözködése is borzalmas, még egy jobban öltözött nőt se láttam. De mind kalapot hordanak, szörnyű kalapokat. Pedig az üzletekben nagyon guszta dolgokat lehet kapni, gyönyörű nylon táskákat, igaz, hogy a ruhák az üzletekben is csúnyák. Az utcán mindig sok ember járkál, lehet, hogy mert olyan szükek az utcák, soknak látszik az ember. Nagyon sok kutya van itt, főleg vizslák, dogok, meg farkaskutyák, kisebb kutyákat nem nagyon láttam. Szegény kutyáknak szájkosarat kell hordani, itt úgy látszik, ezt szigorúan veszik. Voltunk egyik délután megint moziban, egy nagyon helyes amerikai zenés filmet láttunk, rengeteget nevettünk. Ma is megyünk fél hétkor, egy angol filmet nézünk meg, Schwarze Narcisse a címe. Indiáról szól, és nagyon szép lehet, a kritikák nagyon dicsérik. A mozi olyan olcsó, hogy a legjobb hely annyiba kerül, mint egy fekete. Most tíz grosnival felemelték a helyárakat, mert tényleg nevetségesen olcsó. 4. TÜncsi: Szőnyi Istvánék kutyája Zebegényben egy drótszőrű foxi volt. 60
