Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1954
EZERKILENCSZAZOTVENNEGY nak, erre külön vannak specialisták. De most az egyik újságban láttuk, hogy másvalaki is csinál egy filmet Modiglianiról. Matyi telefonált Peternek /Moore/, aki azt mondta, hogy rögtön fog beszélni vele, mert ő még az ősszel letétbe helyezett négy címet erről a témáról, tehát senki másnak nincs joga erről filmet csinálni. Mindenesetre én az üggyel kapcsolatban meglehetősen szkeptikus vagyok, majd akkor fogom elhinni, hogy ezen mi valamit kerestünk, ha a kezünkben lesz a pénz. De azért ha nem is lesz belőle semmi, akkor is megérte, mert legalább már ilyent is csináltunk. Közben, mialatt dolgoztunk, rengeteget nevettünk, Franco nagyon helyes pofa. Franco is egészen el volt ragadtatva a művünktől, szerinte hatalmas siker lesz. De ő hazabeszél, mert megígértük neki, hogy természetesen ő is részesül majd a keresetből, ha lesz belőle valami. Majd ha tényleg látjuk, hogy elkezdik a filmet csinálni, leírom nektek is a rémtörténetet magyarul, mert olaszul csináltam róla három példányt. Hallottuk, hogy szegény Vince /Korda/ nagy beteg volt, de most már jól van, hál’ Istennek. Indiában szerzett valami betegséget, amit ott a kórházban penicillinnel gyógyítottak, de annyi penicillint adtak neki, hogy amikor hazaért abba betegedett bele. Állítólag nagyon veszélyes, de most már túl van rajta, csak nem jöhet ide, mint ahogy tervezte, mert most lábadozik. О is pont akkor lehetett beteg, amikor Ti. Újabban annyira el voltunk foglalva, hogy társadalmi életet se értünk rá élni, csak Sandróéknál voltunk és Húsvétvasárnap délután Lajos és Edit /Pásztor/ nevű fiatal házaspár ismerősünknél. Ők kölcsönadtak egy folyóiratot, amiben Laci ICs. Szabó/ egy novellájában Apuról is említést tesz, amint leírja a falán függő képeket. Itt lemásolom ezt a részt: „Ez meg Marosvásárhely, ahol nagyapám szolgált a kilenceseknél, a főpiaca a híres zenélő kúttal, amely még állt akkoriban. Volt Pesten egy másik képem is Vásárhelyről, jóval nevezetesebb kép: Szőnyi István vízfestménye. S ha már a nagy festő nevénél tartok, hadd mondjak egy emlékező szót másik rajzáról, Erasmus sírjáról, amit kérésemre csinált a bázeli dómban. Pokoli hideg volt, kivörösödtek s majd lefagytak az ujjai, „az ördög bújjék a maga hamis szentjébe” dörmögte a sírkőre hunyorgatva, „nem tudott melegebb helyet keresni a csontjainak!” Szombaton megkaptuk a húsvéti virágküldeményt, nagyon megörültünk neki, most nem is számítottunk rá. Nektek is nagyon szépen köszönjük a jókívánságokat. Mamikám, küldjék még Elle-t máskor is? Ha lehet, én mindig küldenék, mert én mindig megveszem, van egy csomó régi szám is. Mindketten náthásán vagyunk jelenleg, de egész Róma osztozik sorsunkban. Most már jó idő van, de két napja még fagyos szél fújt. Matyi ma, szombaton be se ment, hanem török basa módján élvezi az életet. Ágyban van bár nincs láza hál’ Istennek és olvas, teázik, sütiket eszik, sőt konyakot is ivott „nátha ellen” felkiáltással. Én már kiláboltam belőle, most Matyit ápolom. Hát pá-pá, minden jót. Mindkettőtöket sok szeretettel csókol Zsuzsa Sok-sok puszi és ölelés Matyi 189. Róma, 1954. május 6. Édes Mamikám és Apu! Megkaptam Anyu április 20-i levelét és a táviratot, most nagy izgalommal várjuk a szombat estét. Hál’ Istennek, hogy már megint Zebiben vagytok és minden a régi kerékvágásban folyik. A szé-375
