Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1954
EZERKILENCSZAZOTVENNEGY egyes filmek címeinek alapjai, mindenféle furcsa árnyképek és érthetetlen ábrák, meg tájképek, felhők, stb. A terem egyik végében vagy egy felvevőgép, ezt használja legtöbbször, ez a kedvence, pedig a másik sokkal nagyobb és impozánsabb, de azt mondják, az nem jó. Ez egy olyan gép, hogy én még nézni se nagyon mertem, rettentő komplikált és mindent önműködően csinál. Egy másik szobában van a harmadik gép, amelyik függőleges felvételeket csinál, megmutatták nekem is, hogyan működik. A felveendő tárgytól el tud távolodni, illetve közeledni hozzá, így a nézőnek az az impressziója, hogy a tárgy közelít, és az a különleges az egészben, hogy fel lehet venni folyékony festékkel bevont dolgokat is, mert a tárgyat nem függőlegesen, hanem vízszintesen kell a lencse alá tenni. Megnéztük a rajzolók szobáit is, ahol már ismertem is egy pár srácot, különben mindenütt nagy feltűnést keltettem és Matyi minden fontosabb személyiségnek bemutatott. Megmutatta a fogadószobát is, amit a vevőknek ő rendezett be irtó ízlésesen, a falakon körbe a különböző filmcímekkel. Aztán lementünk a földszintre meglátogatni az öreg Cataluccit, aki éppen egy filmet nézett egy moviolán, Matyi odament hozzá és megkérdezte, hogy nem zavarjuk-e, erre felpattant és rém kedvesen fogadott. Rettentő mulatságos alak, egy svájci sapka van mindig a feje búbján, mert teljesen kopasz. Nekem nagyon tetszett, akárki akármit mond, nagyon szimpatikus ember és minden tiszteletem az övé. Nagyon kedves volt és mondta Matyinak, hogy csak mutasson meg mindent. Ezek után megnéztük az előhívó termeket, ezek is a földszinten vannak. Tizennégy hatalmas gép van és a negatívok négy méter magasságból le-föl csavarodnak több kilométer utat téve meg a fürdőben, aminek a hőmérsékletét a gépekben állandóan mérik. Fehérruhás lányok állnak karba tett kézzel, semmi más dolguk nincs, mint ellenőrizni a gépeket. Aztán ahol a kópiákat csinálják, majdnem tök sötét van, csak újonnan felfedezett sötétvörös lámpák égnek, ezelőtt még ezek sem voltak. Innen megint felmentünk az emeletre, persze még rengeteg más minden is van, de mi bementünk a vetítőbe, hogy megnézzük Matyi legújabb művét, amit a vevők számára mintakollekciónak készített. Nyolc vetítőterem van, olyanok, mint a kis mozik, hatalmas fotelokkal és süppedős szőnyegekkel. Matyi egész sleppje rögtön megjelent, vagy tízen, akiket én már legnagyobbrészt ismerek. Rém büszke voltam, hogy a férjem ilyen fontos személyiség, mindenki igyekezett versenyt kedveskedni a capo feleségének. Mi ültünk középen két nagy fotelba süppedve és Matyi egyik segédje odaadta a vetítőnek a tekercset. Először a Republic-sas márka látszik színesben, amit Matyi még tavaly csinált, azóta ez már minden moziban látható, és nagy hírre tett szert a szakmában. Ezután különböző filmekből részletek következnek, címek és azok a részek, amelyeken Matyi dolgozott. Egyik gyönyörű színes kép követi a másikat, nekem az a cím tetszett a legjobban, ahol két sötét fatörzs közül egy távoli, napsütéses zöldellő völgy látszik. Ezt Matyi két vacak fadarabbal csinálta, egy kis tájkép elé téve azokat. A kisfilm végén jön a legújabb trükk, a Marslakó kalandjai, ez a legmulatságosabb. Matyi, mint mérnök megjelenik a színen, fel-alá sétál idegesen (ez az a jelenet, amelyből küldtünk egyes képeket is) egyszerre csak megijed és a karjait égnek meresztve az ajtó felől jövő Marslakó sugarától elizzik és fehér parázs, majd egy kis kupac hamu lesz belőle. Egyik kollegája (ez is Matyi) benéz az ajtón, mivel nem találja őt, bejön. Észreveszi a vörös hamut, lehajol, de abban a pillanatban, amikor megérinti, ő is eltűnik. A Marslakó így állt bosszút. Ez olyan remek trükk, hogy abban az amerikai filmben, amit nemrég láttunk, sem voltak jobbak. Ezután levetítették még két srácnak a rajzfilmjét, olyan Walt Disney utánzatot, amit ott csináltak szintén Matyi tanácsai szerint. Egész helyes, ott volt a maestro is, aki a zenéjét szerezte. Mindenkinek gratuláltam, aztán elbúcsúztam a társaságtól, Matyi lekísért egész a kapuig. Mesélte, hogy amint elmentem, mindenki csak arról beszélt, hogy neki milyen csinos, helyes, szimpatikus felesége van, és egész odavoltak értem. Hö-hö. 373
