Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
Szőnyi Zsuzsa kézírésos naplói 1949 "Disszidol. I-II."
DISSZIDOL I-II. mentünk sörözni a Rosenstöckl-be. Helyes boltíves kocsma, rengeteget nevettünk, mindenki minket nézett. Az egyik asztaltól felállt egy fiatalember, odajött és megkérdezte, hogy én nem a Csallóközből jöttem-e, mert ő volt ott egyszer és nagyon ismerős vagyok neki. Mondtuk, hogy nem. 1949' április 14 csütörtök Egész héten nagy munkában voltam, mert vettünk egy zöld-fehér csíkos anyagot és egy szabásmintát, és csináltam magamnak egy blúzt. Nagy izgalomban voltam, hogy sikerül-e, de várakozáson felül jó lett. 1949. április 19. péntek (nagy) Délelőtt Matyival kimentünk a Hilmteichhez. Gyönyörű idő volt, a tó körül virágzó sárga bokrok, színes csónakokban eveztek a srácok, akik az iskolából meglógtak. A tó fölött egy nagy fűzfa lógatta az ágait. Matyi festett, én meg horgoltam egy napos pádon. Egy kis kékfejű madár egész közel jött, szórtam neki kiflimorzsát. Délután Pistával sétáltunk a Schlossin, beültünk sörözni a vendéglőbe. 1949. április 16. Nagyszombat Kész lett a blúzom, tökéletes, mindenkinek nagyon tetszik. Délelőtt felmentünk négyesben a Schlossira, rém erősen sütött a nap. Matyi festett, mi napoztunk. Nagyon meleg volt, Pista meghívott egy sörre. Délután a Stadtparkba mentünk, leültünk a szökőkút mellett Pistával. Néztük az osztrák polgárokat új húsvéti ruháikban és nevettünk. Egyik borzalmasabban néz ki, mint a másik. Főleg a nők szörnyűek. Frau Heckel felajánlotta, hogy vesz nekünk húsvéti sonkát faluról. A sonka nagyon száraz volt, inkább a császárhúst választottuk, persze külön meg kellett fizetni, kilónként 30 schilling. Másfél kiló volt. Este odaadtuk neki a doboz csokit, amit a kisfiúnak vettünk. Nagyon meg volt hatva. A gyerek is bejött és külön mindegyikünkhöz odajött és kezet fogott, azt mondta: „Frohe Ostern!” Nagyon helyes kis srác. 1949. április 17. Húsvétvasárnap Reggel Matyitől kaptam egy kis barna szőrös nyuszit, rögtön elneveztem Barnabásnak, rém édes. Reggelire gyönyörű damaszt abrosszal volt terítve Béla szobájában, kakaó volt mazsolás kuglóffal, utána ham and eggs kaláccsal. Erre muszáj volt sört inni, aztán templomba mentünk a ferencesekhez, a hagymatemplomba. Csak a Stadtparkban sétáltunk egy kicsit, már kellett menni ebédelni. Ebédre húsleves, disznóhús volt rósejbnivel és friss salátával, utána püspökkenyér habbal. Alig bírtunk felkelni az asztaltól. Lóversenyre mentünk, már előre megbeszéltük Pistával, Béla meg moziba ment. Villamossal mentünk ki a pályához, rengetegen voltak. Az egész pályát remekül lehetett látni a tribünökről. Találkoztunk Klein Imréékkel is, ők is nagy izgalomban voltak. Az első futamban nem fogadtunk, pedig én eltaláltam, hogy melyik nyer. A másodikban mindhárman tettünk, Matyi nyert. Nagy örömében ugrált és rögtön rohant a pénzért. Csak később fizették ki a nyolc schillinget, pedig legalább húszat vártunk. Ettől kezdve Matyi megőrült, tippelt, rohangált fel s alá, de már többet nem nyert. Egyszer meg akarta tenni azt a lovat, amit én ajánlottam, de közben egy másikat tett, persze az enyém lett az első. Úgy dühöngött, hogy a kalapját majd megette. Én az új blúzban, a szürke jersey szoknyában voltam és a szürke csíkos pulcsit vittem a karomon. Olyan elegáns voltam, hogy mindenki megbámult. Elvesztettünk tizenöt schillinget, de megérte, nagyon jól mulattunk. Én még úgyse 33
