Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1953
EZERKILENCSZÁZÖTVENHÁROM Mellékelek négy fényképet, most megint össze fogjuk keverni és nem tudjuk, hogy mit küldtünk el és mit nem. Ha dupla érkezne nektek valamiből, adjátok át T. /Triznya/ Anyuéknak. A névnapi jókívánságokat kösz szépen, Apu névnapjára, ha későn is érkezik talán ez a levél, minden jót kívánunk. Isten éltessen bis 120!!! Mindkettőtöket sok szeretettel csókol Zsuzsa és sok-sok ölelés Matyi 173-Róma, 1953. augusztus 10. Édes Anyu és Apu! ITriznyal Amióta hazajöttünk a nyaralásból annyira nem történik semmi, hogy még én, a család hivatalos levélírója se nagyon tudok újdonságokat írni. Matyi nyakig benne van a munkában, mert rengeteg dolguk van, most nyílik meg a velencei filmverseny és minden rendező utolsó percben akarja a címeket megcsináltatni. Persze ez nagy könyörgésekkel, ordítozásokkal és ígérgetésekkel jár, de hiába, egyszerre száz munkát nem tudnak elvégezni, pláne most Peppino elment nyaralni és Matyi az egyetlen felelős személy az emeleten. így őt rángatják folyton, ha jönnek az új vevők a rendelések felvételére, amellett három géppel forgat, ide-oda rohan ellenőrizni, stb. Ezt eleinte nehezen tudta megszokni, mert egy normális ember ha dolgozik, akkor szeret elmerülni a munkában és nem ezerfelé nézni és gondolni. De az olaszok nem így dolgoznak, hanem közben vakaróznak, beszélgetnek, ha kell abbahagyják és másba kezdenek, aztán ott folytatják, ahol abbahagyták, mintha mi sem történt volna. Most már Matyi is úgy megszokta ezt, hogy nyugodt pléhpofával otthagyja a gépet a 23-dik fordulatnál, ha hívják a telefonhoz, valami egész más dologról elkezd beszélgetni, azt megtárgyalja és minden dühöngés nélkül folytatja a 24-dik fordulatnál. Tegnap (vasárnap) este Annáék voltak nálunk, Catalucci unokahúga és férje. Már többször összejöttünk velük, mert ápolni kell az ilyen barátságokat, és amellett ők még szerencsére elég szimpatikusak is. Megmutattuk nekik az új fényképeket, amiket Amalfiban csináltunk. [...] Most látom, hogy már megint mennyit írtam össze, fantasztikus, hogy mit tudok pofázni. De Matyi szerint is érdekeseket írok, mert mindig elolvassa a leveleket leragasztás előtt és időnként nagyokat nevet. Pár nappal ezelőtt kaptuk meg Anyu július 20-án írt levelét a sok gratulációval, köszönjük szépen. Matyi már hivatalosan is megkapta a munkaengedélyt, ez egy olyan ritkaság, hogy a minisztériumban is csodálkozó szemekkel nézték, mint valami kiváltságos egyéniséget. A szerződést majd valószínűleg csak szeptemberben fogják megkötni, mert most mindenki nyaral és túl meleg van ilyen nagyszabású dokument aláírásához. De addig is ugyanúgy megkapja a pénzét, mint eddig, a régi szerződés alapján. E percben csöngetett a postás és miután megmentettem Buksi karmaiból, átadta a névnapi táviratot. Nagyon megörültem neki, már ki is tettem a díszhelyre, a komód tetejére, hogy ha Matyi jön, ő is lássa. Anyuknak és apuknak nagyon-nagyon köszönöm a sok jókívánságot. 343
