Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1953
LEVELEK RÓMÁBÓL Szörnyű, ennek a gépnek minden betűje máshol van, mint ahol én keresem. Jóska ötlete volt, hogy ezt a darabot nézzük meg, de igazán megdicsértük érte és egyben elhatároztuk, hogy minden ilyen mulatságos darabot megnézünk. Matyi újabban olyan sikereket arat, hogy alig merjük elhinni. Milánóból egy számunkra ismeretlen filmes ajánlotta őt egy itteni produkciónak, mint az egyetlen ilyen szakembert Olaszországban. Ez a produkció most tárgyal Cataluccival, hogy kölcsön veszik őt a trükkök megcsinálásához, s persze ez szép kis különgubussal járna. De ez egyelőre még nem biztos, lehet, hogy a végén nem lesz belőle semmi, de maga az a tény, hogy őt így ismerik és a szakmában egymásnak ajánlgatják, ez ér a legtöbbet. A múltkor csináltunk egy pár fényképet a balkonon az új ruhákról, sajnos nem sikerültek valami fényesen, mert nem sütött a nap, illetve lógott a lába az esőnek. De azért elküldöm őket, itt mellékelek kettőt. [...] Most látom, hogy vége a papírnak, pá, pá, boldog Húsvétot kívánunk Mindnyájatoknak, Benneteket sokszor csókol szeretettel Zsuzsátok Csau-csau Matyi Ui. Ma paprikás csirkét csináltam nokedlivel, mire kineveztek arany-diplomás szakácsnőnek. I58. Róma, április 11. Édes Mamikám és Apu, ebben a percben kaptuk meg márc. 30-án írt leveleteket, Húsvétra megérkezett a távirat a jókívánságokkal, nagyon örültünk neki. Szegény Betyárt ne fogjátok szájkosár viselésére, ha ő jóindulatú, békés eb, igazán nem érdemli meg. Buksi egy rettentő toportyán, aki gyerekeket harap, az ilyen pacalevőnek való a szájkosár. Bár ő se viseli, csak ha póráz nélkül szaladgál. Zebiben különben sincs sintértelep, így nincs veszély. Megint rég nem írtam, Húsvétkor nagyon jól éreztük magunkat. Vasárnap paprikáscsirke-ebéd után, előzőleg tett fogadalom és szilárd elhatározás értelmében, rögtön felpattantunk és ahelyett, hogy itthon dögledeztünk volna, kimentünk végre Ostia Anticába. Ez persze az én rábeszélésemre történt, de utólag Matyi megállapította, hogy az én ötleteim mindig beválnak. Olyan kellemes, vidám délutánt töltöttünk el és minden olyan gyönyörű volt, hogy elhatároztuk, még gyakran visszamegyünk. Egyrészt nagyon egyszerű odamenni, az ostiai villanyvonatok húsz percenként közlekednek és emiatt majdnem üresek. Ostia Antica - Ti biztosan láttátok, legalábbis remélem, mert ha nem, sokat mulasztottatok — egy hatalmas város volt, ahol órákig lehet gyalogolni, ki lehet menni egész a tengerig, de az 3 km-re van a bejárattól. Pedig én azt szeretném megnézni, még megvan a régi kikötő, az összes mólóval és pl. volt utazási iroda is. Lehet látni az utcákat, mellékutcákkal, a házakat, persze csak a falak vannak meg, de néhol freskók nyomai is látszanak és a padlón mozaik van. Mindez be van nőve friss zöld fűvel, virágzó fákkal és sötét ciprusokkal és ami a legszebb, nincs sehol egy lélek se, néhol botladozik csak egy-egy idegen. Van egy 314
