Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1953
цб. Róma, 1953. március (dátum nélkül) EZERKILENCSZÁZÖTVENHÁROM Édes Mamikám és Apu, megkaptuk a 24-én írt levelet, a földrengés egész komoly lehetett, hogy még Apu is felébredt. A konyha nagyon guszta lehet, most még nagyobb élvezet lehet főzni. Én is működtem most és hatalmas sikert arattam, csináltam egy csodás narancstortát, a recept szerint, amit elküldtél egyszer. Isteni lett, kül- és belbecs tekintetében is, a francia nő majd elájult, hogy én miket tudok, mert ő mindig prézliszerű sütiket gyárt. Igaz, hogy híven beletettem mindent, ami a receptben volt, legtöbbet vacakoltam a narancshéj reszeléssel és a krémkeveréssel. A krém, mikor a vajba beletettem a cukrot olyan lett, mint a túró, de aztán rákentem a tortára és mikor egész kihűlt, rendbejött. Ezt Matyi névnapjára csináltam, rettentően ízlett neki, és szombat délután kezdtük meg, mint ünnepi csemegét. Vasárnap délre és estére is maradt, Gyurka is kapott belőle és visszavonta az én háziasszonyi működésemre tett eddigi megjegyzéseit. Matyi nem kapott most nagyobb ajándékot, mert kijelentette, hogy nehogy merjek venni valamit, mivel Karácsonyra hihetetlen pénzeket költöttünk ajándékokra. Vettem neki egy szál csabai füstölt kolbászt tízóraira, Gyurkától kapott három pár zoknit. Szombat este Runnyaival és Gyurkával a magyar étterembe mentünk ünnepelni, szerencse, hogy előre foglaltunk asztalt, mert nem kaptunk volna. Most többtagú cigányzenekar van és rengetegen jönnek, olaszok és mindenféle külföldiek. Nagyszerűen mulattunk, Runnyainak remek kedve volt és rengeteget nevettünk rajta. Igazán kár, hogy Ti nem ismeritek, Nektek is nagyon tetszene. Mesélt egy viccet, amit leírok, mert nekem nagyon tetszik. Két testvér közül az egyik rém optimista, a másik nagyon pesszimista. A szülők, hogy kiegyenlítsék a természetüket, a következő karácsonyi ajándékot adják nekik: a pesszimista kap egy gyönyörű villanyvonatot, a vonat sípol, van hozzá állomás, szemafor stb. A másik srác egy kis csomagot kap, benne egy darab lócitrom. Másnap az iskolában kérdezik a gyerekeket, hogy mit kaptak. A pesszimista lemondóan legyint: igaz, hogy kaptam egy szép villanyvonatot, de nem ér semmit, néha nincs villany hozzá, néha kisiklik a vonat, néha nem csenget, szóval mindig van valami baj vele. Mikor az optimistát kérdezik, az ragyogó arccal meséli: kaptam egy igazi nagy lovat, de mire odaértem, épp elszaladt. [...] Tegnap este vendégség volt nálunk, mert megint érkezett Gyurkának egy ismerős nője, aki Salzburgból megy Venezuelába. Erre nekem kellett vacsorát csinálni, disznókaraj volt sült krumplival és salátával, sajt és narancs, meg fekete. A nő sajnos elég unalmas volt, de kedveseknek kellett lenni hozzá, mert egyszer Gyurkát ő látta vendégül több napig. Ez nagyon szép, de hogy jövünk mi ehhez? Na, mindegy, fő, hogy már ma reggel elutazott, túl vagyunk rajta. [...] Az évfordulóról abszolút megfeledkeztünk, jellemző a jó dolgunkra, de most úgyis annyi ünnepelnivaló volt. Matyi megismerkedett Pogány10 operatőrrel, Lombardo11 révén, nagyon szimpatikus ember, autója van és jól megy neki, olasz felesége és három gyereke van. Mint kisült, ő is Vince /Korda/ segítségével indult, de még ’37-ben, így némi fórban van. A Titanusban12 nem indul egy produkció se, De Sica elutazott üdülni két hétre, szóval egyelőre minden döglik. Sandróéknál voltunk, megint őrjöngtek, hogy milyen szépek a könyvek, most Matyi is festett egy csomót. Ja, Runnyai köszöni Frédi bácsi üdvözleteit és ő is nagyon-nagyon sok szeretettel gondol rá 10. Pogány Gábor: magyar származású operatőr 11. Goffredo Lombardo (1920-2005) a Titanus filmgyártó cég vezetője, az alapító Gustavo Lombardo fia 12. Titanus: olasz filmstúdió, melyet 1904-ben Gustavo Lombardo (1885-1951) alapított
