Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1952
LEVELEK RÓMÁBÓL HS. Róma, 1952. október 7. és 8. Édes Mamikám és Apu, először is millió kösz a szülnapi táviratért, nagyon örültem neki és a jókívánságoknak. Azóta megkaptam Anyu szeptember 22-én írt levelét is. Remélem, a lábadon a kiütések már elmúltak? Én most már nem dolgozom annyit, mert Simi visszaérkezett a szabadságáról, így megint csak pénteken kell bemennem. Részben nagyon sajnálom, mert remekül éreztem magam, részben meg jó, hogy nem kell annyit rohangálnom és van időm. Mikor eljöttem és mondtam, hogy most megint csak hetenként egyszer jövök, kijelentették, hogy gyászlobogót tesznek ki az épületre. így most stoppolásra és foltozásra adtam a fejem, mert ezek a dolgok kissé megszenvedték az én nagy munkámat. Egy fiókba gyűjtögettem a lyukas zoknikat és gombnélküli ingeket és annyira felhalmozódtak, hogy a fiókot már nem lehetett becsukni. Igaz, hogy nyáron se nagyon volt kedvem stoppolni, de most olyan őszies idő van, és az ember úgyis a szobában van. Szülnapomra sok mindent kaptam, Matyitől egy nagy csokor virágot és egy doboz cukrot, meg egy fekete cipőre hónt, amit ezen a héten fogok megvenni, ha ő megkapja a százalékát. Louloutól egy doboz svájci csokit, Gyurkától egy nagy üveg Molyneux kölnit és egy üveg pezsgőt kaptam, amit ebédre megittunk az én egészségemre. Vasárnap láttunk egy gyönyörű filmet, a Békés ember a címe, a velencei filmversenyen második díjat nyert. John Ford rendezte, aki egész életében arra vágyott, hogy szülőföldjéről, Írországról csináljon egy filmet, úgy ahogy ő elképzelte. Az egészen meg is látszik, hogy nagy szeretettel csinálták. Egy olyan emberről szól, aki fiatalkorában kivándorolt Amerikába és ott jómódú lett, de kb. negyvenéves korában megunja az ottani hajszát és elhatározza, hogy visszamegy a szülőfalujába. Azzal kezdődik a film, hogy megérkezik a vicinálissal az Isten háta mögötti kis ír faluba. Persze színes és gyönyörű felvételek vannak az ír tájakról, egész akvarellszerű, párás képek. [...] A története egyáltalán nem érdekes, de a film azért olyan szép, mert árad belőle a kis falu békéje, hogy minden nap egyforma, az évszakok egymást váltják és az emberek a kis apró-cseprő dolgokkal foglalkoznak. Pl. nagyon helyes jelenet, mikor a református püspök látogatóba jön és a református lelkész meg van ijedve, mert nincs csak három-négy híve, ugyanis Írországban mindenki katolikus. Erre összebeszél a falu és a főutcán az összes katolikus, még a pap és a sekrestyés is sorba állnak és lelkesen integetnek a református püspöknek, nehogy szegény lelkészt elhelyezzék innen, mert nagyon szeret itt élni. Meg a fiatal lány nagy szerelmi bánatát megy panaszolni a katolikus papnak, aki éppen horgászik pisztrángra. Mikor a pap hallgatja, egyszer csak izgalomba jön, mert egy hal akadt a horogra. A lány minden szerelmi bánatát elfeledve ordít, hogy most húzza, most jobbra, most balra és a nagy izgalomban mindketten majdnem beleesnek a patakba. Szóval ilyen kis jelenetekkel van tele, nem magyaráz semmit, csak így mutatja be az emberek jellemét és az életüket. Közben Matyi megjött, megvacsoráztunk és másnap reggel folytatom. Tegnap este aztán elmentünk Sandróékhoz, már egy évszázada nem láttuk őket. Sandro Genovában volt egy kongresszuson, Juci és Mária Siusiban, az Alpokban nyaraltak és most az egész család megint együtt van. Sandro vett magának egy gyönyörű „nappal fotel-éjjel ágy”-at, sötét bőrhuzata van, és egy elegáns fotelnek néz ki, de át lehet alakítani kényelmes ággyá. Én ezeket a remekműveket mindig gyanakvással szemlélem, 286
