Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
Szőnyi Zsuzsa kézírésos naplói 1949 "Disszidol. I-II."
SZONYI ZSUZSA KÉZÍRÁSOS NAPLÓI 1949 emeleten van egy nagy táncterem. Rengeteg kis asztalnál sok ember ült, még éppen egy szabad asztalt kaptunk. Főleg fiatalság volt, némely lány pulóverben, egyesek meg kivágott bársonyruhában. Rendeltünk egy üveg vermutot, a borlapon 28 schilling volt az ára. Mindjárt töltöttünk, nagyon jólesett egy kis alkohol, be is csíptünk hamar, nagyon jó kedvünk lett. A plafon tele volt lampionokkal, egy kis színpadon játszott a zenekar. Néha volt egy-két kabarészám is. Remekül táncoltunk, mialatt én Bélával táncoltam, Matyi suttyomban ivott a hátunk mögött, mindig csodálkoztunk, hogy milyen hamar fogy az ital. Meg is volt a látszatja, megrendelt még egy üveg vermutot és közben megevett egy virslit. Ez végleg beadott neki, nemsokára elsápadt és haza akart menni. Fizettünk 109 schillinget, majd elájultunk, de a főpincér megmagyarázta, hogy ilyen adó, olyan százalék. Beletörődtünk, mivel nagyon jól éreztük magunkat, és ez a lényeg. Matyit baj nélkül hazavontattuk, itthon aztán megkönynyebbült és elaludt. Már két óra volt, ilyen későn itt eddig még nem feküdtünk le. 1949. március 20. vasárnap Tíz óra felé felébredtünk, Béla már hajnal óta sétált a Bergen. Nagy nehezen tizenegyre megmosakodtunk és megreggeliztünk. Elmentünk templomba, utána sétáltunk a Herrengassén, ez az itteni Váci utca. Rengetegen voltak, nézegettük a kirakatokat. Sajnos elég hideg szél fújt, pedig szépen sütött a nap. Találkoztunk véletlenül Snüfivel, a nagymamával és a Nadinkával. Most ismertük meg, nagyon csinos nő és jól is öltözik. A Stadtparkon keresztül hazajöttünk. Nagyon jó ebéd volt, mint vasárnap általában. Utána mindnyájan elaludtunk. Csak hatkor ébredtünk fel, én kimostam egy pár holmit, mert melegítettem a kályhán vizet. Közben Matyi elment Bélával sétálni, hogy legyen étvágyuk vacsorára. Vacsi után még levelet írtam haza, miközben Matyi pasziánszozott. Még szombaton történt egy remek eset, mikor a moziba rohantunk, az utcán Béla beleütközött véletlenül egy idegen férfiba. Az idegen hangosan azt mondta: „Bocsánat” és továbbrohant, Béla is ugyanazt mondta, és annyira siettünk, hogy csak egy perc múlva vettük észre, hogy hiszen ez egy magyar volt. 1949. március 21. hétfö Délelőtt Béla papírjait intéztük, mialatt a fiúk kimentek a Kapellenstrasséra én beültem a Leseraumba. Új illusztrált lapok érkeztek a legújabb párizsi bemutatókról fényképekkel, egész lázba jöttem. Rita Hayworth rendelt 4000 font értékű ruhát a Fathnál. Most már kezdünk normális életet élni, én is kezdem az otthon hagyott ruháimat sajnálni. Legalább a kis taftblúzt elhoztam volna! De otthon viszont mindig azt mondtam, hogy nem számít semmi, csak az a fontos, hogy akár csak egy szál ruhában is, de kint legyek. Délben nagy örömünk volt, mert T. /Triznya/ Anyutól és Kordától levelet kaptunk. Otthon nincs semmi baj, megkapták G. F.-től a húszezret, de nem értjük, hogy miért nem adják meg Konradsheim öccsének a 3.000 forintot, a megállapodás szerint. Korda türelemre int minket, április elején Londonban lesz, addig is a bécsi ismerőse, Braydon fog anyagilag segíteni rajtunk. Délután Matyi a Leseraumban megmutatta a nőnek Braydon levelét, aki az angol információs iroda főnöke Bécsben és megkérdezte, hogy itt Grazban kihez fordulhatnánk, aki ismeri Braydont. Matyi el is ment rögtön a nő által megadott címre az angolokhoz, és ott beszélt egy őrnaggyal. Azt mondta, hogy az ilyen ügyeket Montgomery őrnagy intézi és megadta annak a címét. De ez a hivatal csak délelőtt van nyitva, így ezt másnapra halasztottuk. Béla egy lágerbeli baj társával volt, így mi kettesben elmentünk sétálni. Láttunk egy gyönyörű tavaszi kabátot, nagy barna drapp kockás tweed anyagból, de az üzlet már be volt zárva. Este vacsora után beszélgettünk és pasziánszoztunk. 24
