Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1952
LEVELEK RÓMÁBÓL kipucolták és körülépítették modern házakkal. Erre leesett az álla, hogy én ezt honnan tudom, mikor ő Rómában született és fogalma sincs ezekről a dolgokról. Mondtam, hogy szégyellheti magát és az összes olasz, mert kevés kivételével mind ilyenek. Róma fele lakossága, azt hiszem, sose volt a Forum Romanumon, nekik az olyan idegeneknek való kőtörmelék. Még szerencse, hogy vannak olyanok is, mint Sandro, aki minden ház és utcakő történetét tudja. Csütörtökön Jóskánál voltunk vacsora után, Zsuzsa volt még ott. Nagyon jól elbeszélgettünk, és aztán Zsuzsa mutatott egy pszichológiai játékot, egész érdekes. Aztán elkezdtünk barkochbát játszani, és rengeteget nevettünk. Szegény Matyinak Jóska kisütötte az a szót, hogy „jogfolytonosság”. Majdnem kitalálta, de a végén nem tudta meghatározni pontosan. Rémes egy fogalom, én azt se tudtam, hogy mit jelent. Még játszottunk híres embert is, vagyis mindenkinek fel kell írni egy meghatározott betűvel annyi híres embert, ahányat csak tud, három perc alatt. Ebben mindig Jóska győzött, én lettem a második. Bár Jóska majdnem az apánk lehetne, ő az egyetlen „felnőtt”, akivel úgy érezzük magunkat, hogy nem kell társalogni és illedelmesen viselkedni. Vasárnap nagy ebédfőzésben voltam, mert csupa olyan dolgot csináltam, ami egyszerre sül és az utolsó percben kell csinálni. Bécsi szelet volt rósejbnivel és párolt rizzsel, meg salátával és narancs habkoch. Az egyetlen a zöldségleves, amit előre meg lehetett csinálni. Ugyanis Loulou folyton könyörög, hogy csináljak leveseket, ő nagyon szereti. Szombat estére főztem gulyáslevest, ami olyan jól sikerült, hogy Matyi három tányérral evett és utána semmi mást nem bírt lenyelni. Délután bridzseztünk Gyurkával, aztán mindnyájan elmentünk moziba és utána vacsorázni a Ninóhoz, ahol olyan remek canellonét lehet enni. Ez olyan húsos palacsintaszerű költemény. Matyi ezen kívül evett még velős csontot és marhahúst, mi már nem bírtunk semmit. [...] Apunak van még borotvaszappana? Ha esetleg erre a finomra lenne gusztusa, küldenénk megint. Matyi változatlan kedvvel dolgozik, nagyon jól néz ki és jókedvű, hál’ Istennek, semmi különös nem történt most a Cataluccinál. Minden nap Vi 8-ra hazajön, szóval abszolút nyugodt életet folytatunk. Nektek is minden jót kívánunk, és nagyon sokszor csókolunk Mindkettőtöket szeretettel Matyi nevében is. Mindenkinek sok üdv. Zsuzsátok I32. Róma, 1952. február 7. csütörtök Édes Mamikám és Apu, pénteken nagyszerű napunk volt, mert hosszú várakozás után egyszerre két levél jött, méghozzá az egyik Aputól. Rettentően megörültünk neki, hát még mikor elolvastuk. Mindig mondtam én, hogy okos ember az Öreg. A levelet külön díszhelyre tettem el, szerintem mindenben tökéletesen igazad van. Nekem főleg az tetszett, hogy az emberi szemet a német hogy szerkesztette volna meg. Rémes tűzvész lehetett a műteremben. Ha nincs ott senki, az összes kép leégett volna. Igazán szerencse, hogy idejében észrevetted.1 I. Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949-1960). PMMI, Szentendre, 2009,159. levél, 313. o. 264
