Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1952
EZERKILENCSZÁZÖTVENKETTŐ krumpli, meg kis sült hagymák és finom torta. Ebéd után különböző brandyket és whiskyket ittunk, és a lemezeket hallgattuk, meg bájtársalgást folytattunk. Rém unalmas, nem lehet vele semmi normális dologról beszélni. Pedig ő szegény mindent elkövet, hogy jól érezzük magunkat, mert tudja, hogy Gyurka jóban van velünk és igyekszik mindenben a kedvében járni. Mindig biztatom Gyurkát, hogy vegye el feleségül, csak az a baj, hogy a nő kissé csúnya és öreg, ettől függetlenül minden tekintetben főnyeremény lenne Gyurkának. Mi ötkor eljöttünk tőle, Gyurkát otthagytuk és elmentünk Jóskához, aki egy utcával arrébb lakik. Amint megérkeztünk, egy fél óráig felszabadultan magyarul nevettünk. Jóska irtó helyes, nagyon jó kedvünk volt, remekül éreztük magunkat. A lakása pont olyan modern, mint a miénk volt, valahogy otthonosan érzi magát az ember nála. Pedig Tamara lakása is modern, de az túl luxus. Kb. nyolcig voltunk ott, akkor elhatároztuk, hogy moziba megyünk, egy olasz hülyeséget néztünk meg, mert Matyi a trükkök miatt akarta látni, ugyanis egy szellemről szól, de nagyon hülye. Utána vendéglőbe mentünk vacsorázni, a Piazza de Spagna közelébe, ahol általában csupa filmes és festő szokott enni. Nagyon jó volt, csirke krokett zöldborsóval és krumplipürével, ezt ettem én. Most reggelenként sokáig alszom, Matyinak odaadom a reggelit, és aztán Buksival együtt horkolunk. Máris sokkal kövérebb vagyok, mint nyáron, de nem akarok megint meghízni, mint tavaly. Buksival sokat gyalogolok, legalább így mozgok. Ma Renátával találkoztam ebéd után, kiültünk a napra egy eszpresszóba. Nappal direkt meleg van, de estefele lehet bundát viselni, nem mintha fázna az ember, de minden nő, akinek van, büszkén viseli, így én is. Hát pá-pá, sokszor csókol Mindkettőtöket szeretettel Matyi nevében is Zsuzsátok I3I. Róma, 1952. január 22. Édes Mamikám és Apu, ezen a héten nem jött Tőletek levél, de remélem holnap, holnapután megérkezik. Én kissé náthás vagyok, szerencsére nincs lázam és nem érzem magam rosszul, de szombaton meg voltam ijedve, hogy hallatszik majd a hangomon. Ettem egy csomó mentolos cukrot és az olyan jót tett, hogy azt hiszem, nem lehetett túlzottan hallani. Most mindenki meg van fázva, én még ezen a télen csak most először, igazán szép teljesítmény. Itt óriási felháborodás van, mert Capriban havazott, azt hiszem, ez emberemlékezet óta nem fordult elő. Sajnos Rómában nyoma sincs hónak, pedig nagyon guszta lenne. Capriban kínos lehet, mert nincs egy házban se fűtés, még talán ajtók se nagyon vannak. Egész héten nem történt semmi különös. A Piazza Augusteón egy bárban találkoztam Renátával, aki Szilveszter óta beteg volt és most jött ki először a napra. Renata állítólag most már tényleg kapott egy filmszerepet. [...] Beszélgetés közben kisült, hogy nem tudja, mi az a „kerek dolog”, ami a tér közepén van ciprusokkal körülvéve. Felvilágosítottam, hogy az Augustus császár síremléke, mire ő azt mondja, kár, hogy nincs benne színház, épp alkalmas lenne rá. Mondtam neki, hogy az is volt addig, amíg nemrégiben 263
