Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1950
98. Róma, 1950. január 2. Edes Mamikám és Apu, végre most kaptam meg dec. 28-án írt leveleteket, már nagyon vártam. Én egy hétig nem írtam, mert mindig vártam, hogy jön Tőletek levél. Utoljára Karácsony vasárnapján írtunk együtt Matyival. Hétfőn is nagyon jól éreztük magunkat, elmentünk megnézni a Teatro Marcellót, amiről Apu is írt. Most ki vannak bontva az ívek, ahol azelőtt lakhattak és gyönyörűen lehet látni. Még sokkal szebb, mint a Colosseum, mert magasabb és karcsúbb ívei vannak. Nagyon sajnáltuk, hogy nem fényképeztünk, de most általános spórolási láz ütött ki rajtunk, mert Karácsonyra rengeteget költöttünk. Aztán megnéztük a Tevere partján a Fortuna Virilis és a kerek Venus templomot, nagyon tetszett mind a kettő, de a legszebb a Santa Maria in Cosmedin román tornya, ami pont szemben van. A templom előcsarnokában van a Восса della Verita, amitől én egész megkettyentem, egy nagy kerek lepényszerű fej a falon, aminek két szeme és egy szája van, ide kellett bedugni az embereknek a kezüket, és ha hazudtak, megharapta őket az „igazság szája”. Persze biztos, aki sokat fizetett, azt nem harapta meg, mert hátulról machinálhattak és úgy igazgatták, ahogy nekik tetszett. De az egész olyan furcsa, igazi középkori bandzsa pofája van. Ti is láttátok ezt? Nekem borzasztóan tetszenek a római utcanevek, sajnos a Corso Trieste nem túl szép, de főleg a Trasteverében, meg a belvárosban van rengeteg szép régi név. Pl. a Piazza Восса della Verita is az egyik kedvencem, aztán a Via déllé Botteghe Oscure, Via dei due Macelli (két mészáros utcája), a Trasteverén van a Szalámik utcája, meg a Narancs tér, Medve utca. Hétfőn délután láttuk a Szent Johannát, Ingrid Bergmannal, hát valami remek volt. Nagyszerű színésznő, olyan ízlésesen és finoman csinálja, de a film is remekül volt rendezve. Gyönyörű felvételek az őszi francia tájakról, száraz ágú fákkal és kiszáradt mezőkkel, ennél szebben már nem lehet fényképezni, persze színes volt az egész. Én egész héten festettem, megint kész lettem öt könyvvel és pénteken elvittük Sandróékhoz. Véletlenül ott volt egy idősebb házaspár, akik ismertek engem négy éves koromból, mikor itt voltunk. Nagyon sokszor üdvözöltetnek Titeket, Váradiéknak hívják őket. Bolognában egyetemi tanár a bácsi, nagyon szimpatikus. Sandro megint egész odavolt a könyvektől és gratulált nekem, Matyi is meg van hatva, mikor hazajön és megmutatom neki a legújabb művemet. Szilveszterkor nagyon gondolkoztunk, hogy mit csináljunk, először moziba akartunk menni, de Matyi nagyon fáradt volt és erre lefeküdtünk. Ez se fordult még elő velünk, máshogy kezdtük az Újévet, talán jobb lesz az eddigieknél. Táncolni itt nem lehet elmenni, mert az ember elköltene legalább 5-10 ezer lírát egy este. Éjfélkor felébredtünk, mert rettenetes zenebona volt, lövöldözés 199
