Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
LEVELEK RÓMÁBÓL Vasárnap délelőtt elmentünk a San Ágnesébe, aztán felültünk az autóbuszra és fél kettőre Sandróékhoz mentünk. Elvittük a megrendelt Piazza di Spagnát és a könyveket. Rögtön nekiestek, mindig úgy örülnek a könyveknek és alig várják, hogy kész legyen. Nemsokára jött a spanyol házaspár, mint kisült nem a spanyol követ, csak a Sandro beszédéből sose lehet érteni egy szót se. Sokkal jobban megértjük, ha olaszul beszél. A spanyolokból csak a nő spanyol, a férfi szicíliai és rettentő gazdagok, kb. Sandróékkal egyidős szimpatikus emberek. Nemsokára kész lett az ebéd, van egy külön ebédlőjük, ahol gyönyörűen meg volt terítve. Türkiz zöld fajansztányérokkal, amit Firenzében vettek és ezüsttel. A zöld tányérokban mindenkinek ki volt már tálalva a paszta, aminek olyan paradicsomos színe volt és remekül ment a tányér színéhez. Aztán disznó, illetve inkább malachús volt, kirántott articsókával, (ez remek) és krumplival. Valódi Chiantit ittunk, ezután különböző krémesek és édes tészták voltak, meg mandarin és narancs. A nagymama is velünk ebédelt, nagyon helyes öreg néni. Általában olaszul beszélgettünk, mert a spanyolok is ezen tudnak a legjobban, Sandro magyar beszédje meg úgyse ér sokat. Én Juci, így hívják Sandronét, és Sandro közt ültem, Matyi velem szemben a kislány és a nagymama közt. A két spanyol ült az asztal két végén. Ebéd után lemezeket hallgattunk, van nekik egy csomó nápolyi és spanyol daluk, meg persze Beethoven stb. Kaptunk feketét és likőröket, ezt a szalonban ittuk. Rengeteg, nagyon guszta tárgyuk van, szobrok, meg szép kis lámpák, aztán van egy rém mulatságos filc állat, egy spanyol bika. De a bútoraik mind jellegtelenek, olyan Baross utcai bútorok. Pedig nagyon szépen be lehetne rendezni a lakást. Én a zöld ruhámban voltam és nem volt túl melegem, mert persze náluk sincs fűtés. Később még beállított egy újabb vendég, Vadnai Zsuzsa nevű újságírónő, akinek, azt hiszem, olvastuk néha a cikkeit. О azt állítja, hogy Aput ismeri. Nekünk ötre el kellett volna menni Laciékhoz, mert meghívtak, reggel telefonáltak. De nagyon kínos volt, mert épp akkor jött ez a nő és így még maradtunk egy kicsit. Ja, közben a kislány barátnője, aki angolul akar tanulni, odatelefonált, hogy szeretné megkezdeni az órákat, úgy látszik, tudta, hogy mi ott vagyunk ebéden. Mint kisült ő is ott volt előző este a vendéglőben és látott minket, de mi nem vettük észre őt. Matyi szerint egész biztos azért akar most hirtelen tanulni tőle, mert látta, hogy az összes pincérek körülöttünk ugráltak és mi mindnyájan jól néztünk ki és finom dolgokat ettünk, szóval látta, hogy nem vagyunk sóher alakok. Megbeszélték, hogy kedden és pénteken félhéttől, félnyolcig lesznek órák. Közben szegény Matyinak fejére szakadt az állás is, bár a legnagyobb piszokság így beszélni róla. Nagyon elkényeztetett Vince, mindig csak kaptuk a pénzeket és nem dolgoztunk. Tegnap reggel telefonált a görög építész, Maroulis-nak hívják, hogy kiviszi Matyit autón. Nemsokára idejött, ő személyesen feljött a második emeletre és becsöngetett. Én a fürdőszobában voltam, így nem találkoztam vele, de mindjárt el is viharzottak. Matyi csak este hat után jött haza, addig én itt magányzottam. Mikor hazajött a következőket mesélte: Maroulis nagyon helyes és közvetlen fiatalember, elvette feleségül a Minerva film főnökének a lányát és azért megy neki ilyen jól. (Ezt persze nem ő mesélte). Mikor kiértek (egy gyönyörű Lancia kocsija van, bevitte Matyit a festőművészeti irodába, ahol a főnök egy professzor. Ennek az irányításával egy csomó festő és mázoló dolgozik a díszleteken, az egész Cinecittában ők csinálnak mindent. A prof. is nagyon kedves, adott Matyinak egy nagy rajzasztalt és egy könyvben egy kimérát, amiből neki kellett tervezni egy tükördíszítést. Ezek a kimérák valami szárnyas oroszlánok. Ezután Matyi kiment és meg kellett rajzolni nagyban a bálteremben egy falrészletre. Volt egy csomó mázoló ott, akik oszlop márványozást és ilyesmiket 184
