Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
LEVELEK RÓMÁBÓL Még élénken emlékszem, hogy Apu mindig azt mondta, ha festő leszek, ellátja a bajomat, most jó messze vagyok, így megpróbálom a festést. Nem is hittem volna, hogy ilyen jól tudok, igaz, hogy mindig véletlenül lesz jó, vagy rossz, előre sose tudom. A legélvezetesebb dolog római házfalat festeni, van benne sárga, barna, piros és minden más elképzelhető szín. Az egyik könyvre ráfestettem egyet, a Borgia házat, egy sötét árkád van alul és a házon egy balkon fehér márványból. Olyan szép lett, szeretném, ha Ti is látnátok. A másikon az előtérben a Medici villa előtti kút van a Pinción és háttérben egész Róma. Mert mind a két könyv Rómáról szól. Matyi tegnap megcsinálta a Spanyol lépcső aquarellt, rengeteget káromkodott, amíg a lépcsőfokokat festette. Nagyon jól sikerült, elöl látszik Bernini csónak kútja. Csütörtökön voltunk fényképezni a két sráccal. A Piazza di Spagnán találkoztunk, valami Mária ünnep volt éppen annál a nagy obeliszknél, aminek a tetején Mária szobor van. Rengeteg virág volt, egész családok jöttek, mindenki hozott virágot és letették a szobor aljára, már egész kazal volt. Két pápai őr vagy mi állt ott, nagy piros tollbokrétás sisakban. Gyönyörű idő volt, én a téli kosztümben voltam, de direkt melegem volt, Matyi és az összes férfiak levetették a felsőkabátjukat, teljesen tavaszi idő volt. A házak ablakaiban kis szőnyegek lógtak, de egész picik, olyan helyes volt, mintha minden ablak kilógatta volna a nyelvét a melegben. így sokkal helyesebb és szebb, mintha hatalmas drapériákat tesznek ki, mert megmarad a fal felülete és színe. A két srác már várt ránk a virágos standoknál, hosszas vitába merültünk, hogy hol fényképezzünk. Végül persze felmásztunk a Pincióra, nagyon sokan sétáltak, gyerekekkel és szép kutyákkal, rengeteg luftballon volt, amit én irigyeltem a gyerekektől. A Villa Medici ajtajában akartunk fényképezni és az egyik nagy vasajtó szárnyát behajtottuk háttérnek. Erre lihegve előjött az őr, hogy azt nem lehet. Mondtuk, hogy csak un minuto, de nem hagyta, mert elmagyarázta, hogy ha Olaszországban be van félig hajtva egy ajtó, az azt jelenti, hogy halott van a házban. Az olasz babonákat sose fogjuk tudni kitanulni, mert annyi van, mint a szemét. Azt már tudjuk, hogy kalapot tilos ágyra tenni, mert az rosszat jelent. Ezután összebarátkoztunk az őrrel, mert volt egy helyes fekete pulija, aki mindjárt megszeretett engem és együtt lefényképeztek minket. Remélem, Tüncsike nem lesz féltékeny. Még csináltunk egy csomó fényképet, nem tudom, milyenek lesznek, valahogy nem tetszett nekem, ahogy Laci beállította és mindig annyit vacakolt, hogy a végén egész savanyú képeket vágtunk. Feladtuk tegnapelőtt a karácsonyi csomagocskákat, Nektek egyet és T. /Triznya/ Anyuéknak, remélhetőleg rendesen meg fog érkezni. Matyi szakszerűen becsomagolta és miután tízszer megcsomózta a spárgát is, levitte a bárba, hogy mérjék meg. Majd a guta ütötte meg, mert mindkettő ötvennégy deka volt és csak pont fél kilónak szabad lenni. így ki kellett bontani és pár szemet megettünk belőle, hogy könnyebb legyen. Az olaszok helyességére jellemző, hogy vettünk egy utcai virágárusnál egy karácsonyi ágas-bogasból kis ágacskákat. Én egy félóráig válogattam, hogy melyiket vágja le és mikor kérdeztük, hogy mennyit fizetünk, egész elpirult és tiltakozott, hogy semmit és minden jót kívánt az ünnepekre. Nem is lehetett rátukmálni a pénzt, elhatároztuk, hogy virágszükségleteinket mindig nála fogjuk beszerezni. [...] Ma megjött már hozzánk a Jézuska! Hosszas habozás után kibontottuk, bár úgy emlékeztünk, hogy Ti azt írtátok, hogy csak a Karácsonyfa alatt bontsuk ki. De lehetetlen megkapni egy csomagot és nem kibontani, mert az ember borzasztó kíváncsi, hogy mi van benne. Ugráltunk örömünkben, mert Ady összes versei és József Attila volt benne, Matyi máris belemerült és olvassa az Adyt. Ez nagyon hiányzott, most minden este fogunk belőle olvasni, ezer köszönet, borzasztóan örülünk neki. Karácsonykor odatesszük a fa alá, de addig is élvezzük. 182
