Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
LEVELEK RÓMÁBÓL 90. Róma, 1949. december 8. Édes Mamikám és Apu, először is megnyugtatlak, hogy kutyabajom sincs, a múltkor írtam is egyszer, hogy náthás vagyok, akkor influenzás voltam, de teljesen elmúlt. Nektek azért nem írtam meg, mert gondoltam, hogy aggódni fogtok, 38 fokos lázam is volt, persze mi is meg voltunk ijedve egy kissé, Runnyai ajánlott egy nagyon szimpatikus és jó magyar orvost, aki már négy éve itt van, azt elhívtuk és megállapította, hogy influenza, szedjek kalmopyrint. Akkor mindenki meg volt fázva Rómában, Moore-éktól kezdve, így én is megkaptam. Matyi teljesen egészséges, szóval egyikünknek sincs semmi baja, ne aggódjatok. Vincének /Korda/ a nagyobb hatás kedvéért írtam meg, de mint kisült nem őbelőle hiányzik a jóakarat. Most jött vissza Moore és beszéltünk vele a hivatalban. Azt mondta, hogy Vincééknél meg voltak híva és egész délután jóformán csak rólunk beszélgettek. A Vince lelkiismereti kérdést csinál belőlünk és folyton töri a fejét, hogyan lenne a legjobb. Nagy balhék történtek a cégnél, mert az állam felülvizsgálta a könyveket, tekintve, hogy az állam a főrészvényes és találtak Olaszországban gyanús kiadásokat, amiket nem tudtak megmagyarázni. Persze ebben mi is benne vagyunk. Sándor /Korda/ megmondta Vincének, hogy a cég pénzéből ő ne jótékonykodjon, adjon a sajátjából. Viszont Vincének van ugyan vagyona, de abból egy fityinget se tud kiküldeni Angliából. Állást nem tud adni, mert most december 15-én bocsátanak el négyszázötven alkalmazottat, olyan döglés van a filmnél. De nem csak ott, minden szakmában. Itt Olaszországban arról tárgyalgat az állam, hogy hoznak egy rendeletet, miszerint idegen itt nem kereshet pénzt, a külföldi vállalatok vegyenek fel olasz alkalmazottakat. Ez persze még Moore-ra is vonatkozik, ő is nagyon nagy gondokban van. Angliába menésről szó se lehet, Moore egész kétségbeesetten jött vissza, hogy ott mi van, lefogyott tíz kilót és zöldbékaszerűen néz ki. Vince azt ajánlja és tanácsolja, hogy menjünk Amerikába, vagy Kanadába. Mi eleinte egész paffok voltunk, ilyen messzire nem szándékoztunk elmenni, de tény az, hogy minden ésszerű érv emellett szól. Ö állítólag ki tudna oda segíteni és állást szerezni, mert tudtunkkal csak úgy lehet kimenni, ha már előre meg van az ember állása. Ez jellemző Vincére, mindig csak annyit ír, vagy üzen, hogy „örülök, hogy jól vannak, írjanak” és akkor egyszerre ilyen ötletekkel jön elő. Még azt se tudjuk pontosan, hogy USA-ba, vagy Kanadába tudna-e kisegíteni, csak azt üzente, hogy mindenképpen legjobb lenne elmenni Európából. Ebben tökéletesen igaza van, most kíváncsiak vagyunk, hogy meg tudja-e szerezni a beutazást, mert ez rém nehéz és ritka dolog. Moore-ral együtt fogunk most írni egy levelet Vincének, amiben Moore megírja, hogy mi mit tudunk. Ez után a beszélgetés után alig tudtunk elaludni, de most már kezdjük beleélni magunkat. Itt nem is olyan nagy távolság az, mert mindennap tíz repzi és rengeteg hajó jön Amerikából és egész Róma tele van amerikaiakkal, akik két hetes szabadságukat töltik itt. Ti ehhez mit szóltok? Itt akárki meghallja; eszi a penész az irigységtől, mi csak azt sajnáljuk, hogy olyan messze kerülnénk Tőletek. Apu nagyszerű tanácsadó levelét megkaptuk, nem tudjuk, hogy valódi pergamen-e, de pont úgy néz ki. Mi alkohollal lemossuk és aquarellel festjük, Sandro mindet belakkozza. Most nagyon sietek, mert Lacival megbeszéltünk egy randevút a Piazza Spagnán, ő fog rólunk fényképeket csinálni, amit elküldünk Nektek Karácsonyra. [...] Persze azért továbbra is kapunk 50.000-et, csak nagyon nehezen nyögik ki, először 38.000 adott Moore és csak később tizenkettőt. Egy biztos, hogy Vince nem feledkezik meg rólunk és törődik velünk, azt üzente, hogy Ausztráliába ne menjünk.
