Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
EZERKILENCSZAZNEGYVENKILENC a cigarettája, de már jó késő volt és a vendéglők is be voltak zárva. Elhatározta, hogy akárhogy is, de szerez egy cigarettát, mert nagy gusztusa volt rá. Lement az utcára és persze minden be volt zárva. A Piazza d’Ungherián állt egy pár taxi és a sofőrök beszélgettek. Odament hozzájuk, de nekik se volt egy darab cigarettájuk se és mondták neki, hogy a környéken nem is fog találni, csak messzebb van egy bár, ami még nyitva van. Elbeszélgettek egy darabig, aztán Runnyai mondta, hogy ő bizony elmegy a bárba. Nyitva is találta és vett cigarettát, aztán hazafelé sétált. A sofőröket még mindig ott találta, megkínálta őket cigarettával, amit csak nagy nehezen fogadtak el, mert mondták, ha ilyen nehezen szerezte meg, akkor szívja csak el saját maga. Egy fél óráig elpolitizálgattak, akkor Runnyai elbúcsúzott tőlük, de az egyik sofőr főúri gesztussal kinyitotta a kocsija ajtaját, hogy üljön be, ő hazaviszi. Ingyen hazakocsikáztatta és ott érzékeny búcsút vettek. Másnap a házmester azzal fogadta Runnyait, hogy egy sofőr volt ott és az ő részére hozott ajándékba egy csomag cigarettát. Már mi is észrevettük, ha két ismerős felszáll a buszra, mindig csak az egyik vesz jegyet a másiknak is. Meg bárban is mindig csak egy fizeti a feketét, a másik a vendég. Ha legközelebb találkoznak, akkor a másik viszonozza. Runnyai is mondta, hogy ez tényleg így van. Kisült, hogy Runnyainak van egy hihetetlen betegsége, a levegőnyelés. Ez nem is betegség, mert nem lehet vele semmit csinálni és nem okoz nagyobb bajt, csak kellemetlen. Miközben eszik, vagy beszél, mindig levegőt nyel, és ez felhalmozódik benne és nyomja a szívét. De azt mondták az orvosok, hogy ez nem vészes és ő már egész megszokta. [...] Hétfőn nem kellett Moore-ékhoz menni, mert nem ért rá, szerencsére nem esett már és ha süt a nap, egész tavasz van. Elmentünk sétálni, felmentünk a Capitoliumra és elhatároztuk, hogy innen küldünk Neked, Mamikám szülnapi ajándékot. A hátsó lejáratnál van egy kis kert, onnan szedtük ezt a két levelet. Mamikám, Isten éltessen bis hundertzwanzig, minden jót kívánunk, jó egészséget és a gazdaságban minél több kis Ruzsit, cocát, csirkét, kacsát és nyuszit. A Capitoliumról Marcus Aurelius is üdvözleteit küldi. Miután innen lejöttünk, a Palazzo Veneziába mentünk megnézni a múzeumot. Mindenféle vegyes felvágott van ott, a képek nem valami túl szépek, de láttunk gyönyörű XV. és XVI. századbeli arany ékszereket és régi miseruhákat. Volt egy csomó fegyver is, de ezek nem tudnak semmi lelkesedést kiváltani belőlünk. Kifelé jövet megnéztük a kis kápolnát is, olyan picike, mint a mi ebédlőnk volt, de semmi különös. Kedden délelőtt Matyi megint dolgozott, én szokás szerint az olvasóteremben néztem az újságokat és megvártam. Délután ötre elmentünk az új hivatalba, úgy volt, hogy azt a színes festő filmet megnézzük, de kisült, hogy aznap mégse vetítik. Moore nagyon szabadkozott, de vigasztalásul ideadta a csekket Moore-né portréja utolsó részletéről, 20.000-ről. így nagyon boldogok voltunk, megnéztük az új hivatalt, erről majd írok. Ezek szerint az ő saját portréjáért is negyvenet fog fizetni, remek Karácsonyunk lesz. A Palazzo Bonapartéról már készítik a hivatalos London Film Christmas Cardokat, majd küldünk Nektek is. Most már pá-pá, nagyon boldog szülnapot kíván és rengetegszer csókol szeretettel Zsuzsóka Én is a lehető legtöbb jót kívánom szülnapodra Anyu, sok puszival és öleléssel Matyi 169
