Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
EZERKI LENCSZAZNE' valaki segíteni akar mindenáron valakin és éppen a jóakaratával okozza a legnagyobb bajt a másiknak. Azt még elfelejtettem, hogy remek italokat ittunk közben, ebéd előtt martini koktélokat, amit Moorené kevert és az ebédhez bort, így kissé emelkedett hangulatban távoztunk. A náthát sajnos elkaptam Moore-éktól, de nem vészes, csak nagyokat tüsszentek. Vasárnap végre elmentünk a Vatikánba megnézni a Sixtusi kápolnát. Összevissza tekeregtünk, amíg megtaláltuk, nagyon sokan voltak, mert vasárnap minden ingyen van. Fantasztikus, nyugtalanító látvány úgy egészben, külön-külön órákig el lehetne nézni a részleteket, láttuk a saját bőrét is Michelangelónak, amint valami próféta a kezében lógatja. A Sybillák kicsit messze vannak a plafonon, de az egész nagyon szép, kockás beosztásban vannak, a vonalak kissé görbék. Megnéztük Raffaello Stanzáit is, nekünk is az a három alak tetszett legjobban, ami Apunak, de én ezekre emlékeztem is gyermekkoromból, a többi része se kutya, főleg Matyinak kétségbeejtő látvány, hogy egyesek így festettek. [...] A leglényegesebb elfelejtettem, Moore szombat délelőtt az irodában adott egy 20.000 líráról szóló csekket, mint előleget a portréra. Eddig Matyi már 55.000 lírát keresett az aquarell eladásokkal együtt, egész szép összeg, nem? Sajnos most kell venni olajfestéket és egyéb vacakokat, de ez befektetés. Pá-pá, sokszor csókol Mindkettőtöket Zsuzsa és Matyi 78. Róma, 1949. október 27. csütörtök Édes Mamikám és Apu, megkaptuk 20-i leveleteket, kösz szépen. Kedd este megvásároltuk az olajfestéket és mindent, ami kell. A Via Babuinóra mentünk, ahol a múltkor is voltunk. Egy olyan édes kis világos fadobozt vettünk, hogy csurogna a nyálatok, ha látnátok. Apunak volt egy ilyen, sötét fából. A fedelében benne van egy paletta is. Vettünk festéket, a legolcsóbb olasz gyártmányt, mert ez is jó. Egy 25x30-as kis vásznat és olajat, az egész cakk-pakk 3.000 líra volt. Matyi még este megrajzolta a fejet a rajzról, hogy minél gyorsabban menjen a festés. Szerdán tizenkettőre elment Moore-ékhoz, előzőleg telefonon megbeszéltük, hogy együtt ebédelünk, és előtte találkozunk a Via Venetón, egy eszpresszó előtt. Felvettem a sárga pulcsimat a barna szoknyával, mert mégis délelőtt nem lehet túlzottan kiöltözni és autóbusszal elmentem. Moore már ott ült egy idegen kövér bácsival, bemutatta és kisült, hogy ő is egy angol. Egy remek pofa volt, sárga pulóverben és barna kabátban, az arca pirospozsgás, úgy nézett ki, mint a Camel hirdetéseken a jól táplált gentlemanek. Nemsokára jött a kis Topi, kiszállt belőle Matyi és Moore-né, aki el volt ragadtatva, hogy milyen jól ment a festés. Erről később írok majd. Cinzanettót ittunk, egy nagyon finom ital, kis üvegekben hozzák. Minden palack dugóját megnézte Moore-né, mert valami számot lehet esetleg benne találni, amivel egy autót lehet nyerni. Matyiéban találtunk egy kis alumínium plecsnit, sajnos nem autót, csak egy másik üveg Cinzanettót nyert vele, érte kell menni valahová. Moore mesélte, hogy előző éjjel kirúgott a hámból, mert véletlenül találkozott Anna Magnanival71 és az elcipelte magával valami 71. Anna Magnani (1908-1973) olasz színésznő, Vittorio de Sica, Roberto Rosellini, Fellini, Visconti filmjeiben játszott főszerepeket. lói
