Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
1949 EZERKILENCSZÁZNEGYVENKILENC 69. Róma, 1949. szeptember 29. délelőtt Édes Mamikám és Apu, óriási szenzáció, Sophie /a bőrönd/ megérkezett!! Az örömtől nem tudok rendesen írni, ma reggel elmentünk a Termini pályaudvarra, mivel tegnap délután megkaptuk a feladóvevényt egy levélben. Ezzel lehetett kiváltani. Felici bácsi is velünk jött, ha esetleges zavarok lennének, ő majd dumál. De minden további nélkül kiadták, először irtó kicsinek nézett ki és azt gondoltuk, hogy ez valami pót Sophie, de mikor Matyi felemelte, majd leszakadt a karja. Taxin hazamentünk, a koffer át volt kötve egy kötéllel, mert a zár lötyögött. Velencében kötötték át. Amint felértünk nekiestünk és próbáltuk kinyitni a kulccsal, de sehogy se ment, már türelmetlenségünkben szét akartuk szedni a koffert. Végül Matyi nagy kofferjének a kulcsával sikerült kinyitni az egyik zárat, a másikról meg lecsavartuk a srófokat és egyszerűen leszedtük az egészet. Ezek után fejjel beleestünk és ordítások közepette kirángattuk a béltartalmát. A csomagolás gyönyörű volt, minden úgy volt benne, ahogy kellett lennie. Fantasztikus, hogy ennyi holmi, hogy fért be egy ilyen kofferbe! Ennél jobb és szebb szülinapi ajándékot nem is kaphattam volna, rettentő boldog vagyok. Olyan gyönyörű, édes ruhák vannak benne, a zöld pettyesnek olyan szép színe van, és a fürdőtrikó, a santung kosztüm, a cipők, a madeira és egyéb blúzok, a piros szoknya gyönyörűen megtoldva, ja és egy gyönyörű sárga kabát, de most nem sorolom fel mindet, lényeg az, hogy minden megvan, amit ígértek. Hihetetlen, hogy a télikabát és kosztüm, meg ezek a dolgok is befértek, igaz, hogy össze is van gyűrődve, de most hozzálátunk és mindent kivasalunk. Egész elfáradtunk a nagy ugrálásba és minden egyes darabnál külön visítottam. Egyelőre még nem próbáltam fel őket, mert gyorsan akartam írni, hogy Ti is örüljetek. [...] Aztán anyu hosszú levele is most jött meg, erre a legközelebbi levélben válaszolok, most ezt hamar bedobjuk. Matyi elviszi, mert megy Moore-hoz, mert lehet, hogy egy mozi plakátot kell csinálni. Apu erre nézve is írj, hogy kell plakátot csinálni? A felesége lent maradt Szicíliába, így egyelőre őt még nem kell festeni. Na, most pá-pá, még holnap írok egy részletesebb levelet, most tovább nézegetek. Rengetegszer csókol Benneteket szerető és hálás leánykátok Zsuzsa Csau-csau, éljen a haza! Matyi 70. Róma, 1949. szeptember 30. — október 1. Édes Mamikám és Apu! Már némileg lecsillapodtam és most részletesen leírom, hogyan érkezett meg Sophie. Előzőleg nagyon izgultunk, mert Genovából a néni írt egy kedves levelet, amelyikben a kulcs volt és azt írta, hogy mellékeli a feladóvevényt, ami ellenben nem volt benne a levélben. Irtóra megijedtünk, hogy már megint valami komplikáció lesz és azonnal írtunk neki, hogy a vevényt nem találtuk meg a levélben. Szerencsére még másnap jött egy szabadkozó levél a bácsitól, hogy ő ragasztotta le a levelet és elfelejtette beletenni és ebben el is küldte. Mint kisült, nagyon fontos volt ez a cetli, mert erre adták ki a csomagot. Előttünk 149
