Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
Megint tanultam egy új pasziánszot Mariannától /Virányi/. Ez nagyon tetszik nekem, majd leírom részletesen, a neve: óra. Marianne szenvedélyes pasziánszos, Póló is, érdekes, én azt hittem, hogy mi ritka madarak vagyunk, de úgy látszik, ez egy lappangó szenvedély és csak ritkán derül ki, pedig nagyon sokan játszanak. Póló megígérte, hogy megmutatja az „igazi nagy Napóleont”. Nagyon kíváncsi vagyok. Nekünk még mindig ugyanazok a kártyáink vannak, képzelhetitek, hogy milyen koszosak. [...] Vince legutolsó levelében azt írta, hogy Franciaországba megy három hétre, majd megírja a címét. Mi bíztattuk, hogy jöjjön le már ide is, ha már úgyis utazik. De neki soha sincs ideje, Franciaországban négy filmet forgatnak, és azt hiszem, mindegyikhez odamegy, morog egyet-kettőt egy pár széket betetet és kivitet a díszletből és utána megy haza. Neki különben van egy felesége, akit úgy hívnak, hogy Leila. Remélem, hamar odaér ez a levél és megnyugodtok, hogy teljes hepében vagyunk megint és talán maradunk is. Ezen túl már ide írjatok, az új címünkre. Pá-pá, rengetegszer csókol szeretettel Mindkettőtöket Zsuzsa és Matyi 63. Róma, 1949. szeptember 4. Édes Mamikám és Apu, [...] Matyi ádázul fest azóta is, nem olyan könnyű mesterség ez. Láttunk kirakatokban olyan pimszli aquarelleket Rómáról, most némileg ilyen modorban próbálja csinálni. Már megvan Castor és Pollux három nagy oszlopa, aztán Romolus templomának a bejárata. Persze ezeket először mind meg kell rendesen rajzolni, mert a korinthoszi oszlopfők helyett nem lehet egy pacnit tenni. Igyekszik őket könnyeden megcsinálni, de hát ehhez nagy gyakorlat kell. Azért ezek már egész jók, van még egy, amit a Pincion csinált a Medici villa előtti szökőkútról, a hátterében Róma. Elmentünk tegnap a Via del Babuinóra, itt van a régiségkereskedő központ, a Piazza Spagnától a Piazza Popolóig. Van itt egy remek festéküzlet, Póló ajánlotta és azt mondta, hogy ilyen vacak festékkel és papírral, amit Ausztriában vett a Matyi, nem lehet dolgozni, ebbe be is kell fektetni valamit. Erre a Matyi vett egy blokkot, gyönyörű papírból „Fabiano”, állítólag ez a legjobb. Aztán Watteau aquarellt, Matyi szerint ilyen festékkel még nem találkozott életében, olyan gyönyörű színei vannak. Az egész üzlet irtó guszta volt, remek festékszag, a pulton nagy cserépkancsókban álltak a pemzlik, de rengeteg. A régiségkereskedésekben állítólag csak hamisítványok találhatók, etruszk és római cserepek és szobrok maradványai, meg képek és minden elképzelhető vacak, amivel a külföldieket behúzzák a csőbe. Tegnap itt volt Marianne megnézni új lakosztályunkat, egész el volt esve, hogy nekünk milyen mázlink van. Matyi leszaladt és az eszpresszóból hozott fel fagylaltot, mindenkinek egy tölcsért. Házigazdánk ma vadászni akart menni, de nagyon meleg van és így letett róla. Rómától 30 km-re van valami vadászterület és oda szokott járni. Hogy mire vadászik, azt nem tudtuk kisütni, rengeteget magyarázott és folyton azt mondta: caccia, mire mi vidáman bólogattunk, hogy úgy látszik, vadkacsa. De aztán megnéztük a szótárban és kisült, hogy cacciare = vadászni. [...] Még a múltkor elfelejtettem megírni, hogy a Matyi megkérdezte Moore-t, hogy mi lesz, ha október 13-án lejár a tartózkodási engedélyünk, erre csak legyintett, az semmi, majd ő elintézi, ez a legkevesebb. 49
