Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)

1949

de soha semmi fix dolog nincsen bennük. Hogy miként és hogyan jutott eszébe, hogy mi ide jöjjünk, azt teljes homály fedi. Eddig azt hittük, hogy nyilván azért, mert itt tud munkát adni, és Ausztriában nem. De most meg határozottan kijelenti, hogy ő nem tud állást adni. (Ez volt az első határozott közlése.) Képzelhetitek, hogy kissé meg vagyunk szeppenve, bár ő odaírta, hogy megtesz mindent, ami tőle telik stb. Sürgősen írjatok neki és próbáljatok a szívére hatni és azt is írjatok meg, hogy Ti nem tudtok nekünk segíteni. Azért annyira nem vagyunk megijedve, mint ahogy kéne lennünk, majd csak lesz valahogy. Megértem, hogy Vince nem tud állást adni, mert itt Olaszországban csak külső felvételek vannak, semmi díszletfestés és itt Rómában ez az egy hivatal, ahol csak olyat tudnak alkalmazni, aki olaszul is beszél. De azt az egyet sehogy sem értjük, hogy miért mondta, hogy jöjjünk Olaszországba. Nem mondom, eddig remekül éreztük magunkat, de most már csak a pénzünk fogyását nézzük búsan. Az utóbbi időben, mintha megéreztük volna ezt, nagyon spóroltunk.

Ma délelőtt elmentünk Signora Onorihoz, hátha tud valami olcsóbb lakást. Egy rém helyes, kedves öreg néni, kirúgták az állásából, de egy szobája megmaradt a negyedik emeleten. Nemcsak Apura, de Anyura és rám is emlékezett és Péterre is. Még arra is emlékezett, hogy én a gyomrommal milyen beteg voltam. Mi magyarul beszéltünk, ő azt megérti és olaszul válaszol. Megkínált feketével és egész oda volt az örömtől, emlegette a régi szép időket. Megígérte, hogy szerez egy lakást, albérletet, ahol sokkal olcsóbban lakhatunk, mint itt. Persze biztosra nem tudta ígérni, de azt mondta, hogy szombaton hívjuk fel telefonon. A postánkat csak küldjétek továbbra is ide, ha esetleg elköltöznénk, úgyis megírjuk és egy hétig ide fogunk járni a postáért.

Remélhetőleg, mire Ti megkapjátok ezt a levelet, már talán kilábolunk egy kicsit a hupából. Szörnyű, hogy milyen lassan megy egy levél, mialatt én ezt írom, Ti csiripelő leveleket kaptok, és talán mire ezt megkapjátok, addigra meg már optimistábbak leszünk.

Azért most se vagyunk egy cseppet se kétségbeesve, csak hidegvér és elegancia! Épp ma kaptunk T. /Triznya/ Anyutól egy levelet, írja, hogy István napkor vendégek özöne volt Zebiben és még fényképezni sem lehetett. Remélem, holnap jön levél Tőletek, és megtudom, hogy ki volt az a rengeteg vendég.

Legközelebbi levelemben talán jobbakat írhatok, de nehogy megijedjetek, majdcsak lesz valahogy, összeszedjük kis eszünket és kisütünk valamit.

Pá-pá, sokszor csókol Mindkettőtöket, szeretettel

Zsuzsa és Matyi

Mit szóltok Ti ehhez?

59-Róma, 1949. augusztus 28. vasárnap délután

Édes Mamikám és Apu,

nagy örömet okozott a két levél, amit Tőletek kaptunk, apu beillik Baedekernek, csak sokkal jobb. Ha némileg magunkhoz térünk az ijedelmekből, sorban mindent meg fogunk nézni, amit ajánlasz. A Santa Prassedéről már hallottunk itt is, mondták, hogy okvetlen nézzük meg. Fantasztikus, hogy Te hogy emlékszel mindenre, még a legkisebb utcákra is! [...]

Hantaiék, illetve Zsuzsi egyszer azt írta nekünk, hogy majd meglátjuk, az ember mindig váratlanul talál nagyon jó embereket, akik segítenek, akiktől pedig igazán nem is várnánk ezt el. Hát most tapasz-133