Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
LEVELEK RÓMÁBÓL Este remekül megvacsoráztunk, nagyon sokar adnak, helyes kis étterem van itt a panzióban, kb. tíz asztallal. Kivasaltattam az új ruhámat. Ma reggel Matyi telefonált Peter Moore-nak, aki azt mondta, hogy menjünk el a Grand Hotelbe, ott fog várni egykor. Szörnyű hasmenést kaptunk mindketten az izgalomtól, elmentünk sétálni. Megkerestük a Via Venetót, ez a Váci utca Rómában. Direkt félelmes ez az elegancia, ami itt van. Matyi azt mondja, ehhez hasonló nincs Londonban se. Álomszép autók, üvegpalotaszerű üzletek, a nők fantasztikus érdekesen vannak öltözve. Leültünk egy kávéház teraszára, kisült, hogy az a Doney, a legelőkelőbb helyek egyike. Csak két feketét ittunk. Mellettünk ült egy nő a következőkben: fekete ujjatlan jersey blúz, fekete zöld mintás kasmír szoknya, egy gyönyörű öv volt rajta, fekete bőrön nagy rákok reliefszerűen, tompa aranyból. A karperecén egy narancs nagyságú korong lógott, a szandálja csak egy szíj volt. A haja egész rövidre simán le volt nyírva, az arca rém ronda, de érdekes. Most látjuk, hogy milyen egy világváros, mert eddig még nem éltünk ilyen helyen. Pest egy balkáni főváros ehhez képest. Hogy a pesti nők csinosak, az enyhe túlzás, mikor ilyeneket lát az ember. Az utcán alig merünk átmenni, annyi az autó, úgy tötyörgünk, mint két elveszett kiskacsa. Hazajöttünk, megmosakodtunk és újból felöltöztünk, pont egyre odamentünk a Grand Hotelhez. Alig mertünk bemenni, éppen egy autóról pakoltak le ötvenhat bőröndöt. A hotel olyan gyönyörű, hogy a Gellért egy kalyiba hozzá képest. Megkérdeztem a portást, hogy hol van Mr. Moore, hát éppen ott állt mellettünk. Fiatal, kb. harmincöt éves angol, rögtön bevitt a hallba és helyet foglaltunk egy garnitúrában. Hozatott fantasztikus dolgokat, közben beszélgettünk. Irtó kedves volt, azzal kezdte, hogy az anyagiak miatt ne aggódjunk, holnap értünk küldi a panzióba a kocsiját és kivitet az irodába, közben utánanéz, hogy mennyi pénze van jelenleg a számláján. Holnap telefonál Vincének /Korda/ a mi ügyünkben és megbeszéli, hogy mit csinálnak velünk. Valószínűleg San Remóba fogunk menni, mert ott forgatják ezt a filmet, de nincs stúdió, most az a divat itt, hogy mindent külsőben vesznek fel. Ott egy villában forgatják a filmet. Ezen kívül ők Franciaországban öt és Angliában négy filmet csinálnak jelenleg. Nem igaz, hogy Angliában filmválság van. Vince /Korda/ minden film összes dekorációját tervezi és ő rendezi be a szobákat, szóval művészeti vezető. Azt mondja, hogy a filmnél legfontosabb a jó forgatókönyv és az az ember, aki azt filmben látni tudja előre. Közben a pincér odahozott egy poros üveget, egy tálon jeget, narancsszeleteket, rósejbnit és kis uborkát, üvegszalmaszálakat, meg egyéb furcsa edényeket. Sandán néztem, hogy mi lesz ebből, de szerencsére Moore csinálta meg. Kisült, hogy az üveg francia Clicquot50, neki külön tizenöt üveg van a pincében félretéve. Ebből töltött a poharakba, tett bele jeget, aztán mindegyikbe egy szelet narancsot és valami csöppöket. Isteni finom volt. Megkérdeztük, hogy jelentsük be magunkat, erre rögtön elkérte az útlevelünket és megbízta a portást, hogy intézze el, mert a rendőrségen „esetleg várni kell”. Nagyon megköszöntünk neki mindent, azt mondta, hogy reméli, egyszer ebédelünk vagy vacsorázunk vele és a feleségével. Közben még az is kisült, hogy a vízumunkat, Sforza51 külön táviratára adták meg, mert Moore szólt neki... Szóval, úgy látszik, jól el vagyunk eresztve, nem is hittük volna, hogy ilyen vállalatok és emberek tényleg léteznek a valóságban is. Csak szédelegni tudunk, még nem tértünk magunkhoz egészen. És a legfantasztikusabb, hogy ilyen ember meghív ebédre, és ha anyagiakról van szó csak legyint, hogy á, az a legkevesebb. Minden esetre nem rossz helyre csöppentünk, azt már látjuk. Hogy mennyi pénze lehet egy ilyen Moore-nak, aki még csak nem is főnök, azt valószínűleg ő maga sem tudja. 50. Clicquot: híres francia pezsgő márka 51. Sforza: az akkori olasz belügyminiszter 112
