Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)

1949

EZERKILENCSZAZNEGYVENKILENC

De ha ilyen idő lesz, nem is fogunk fürdeni, csak majd Rómában, Ostiában. [...] Mire ezt a levelet megkapjátok, mi már Velencében lébecolunk, ha egymásra nézünk, csak nevetünk, hogy ez velünk történik. Matyi a nagyobb elegancia kedvéért megint csak Camelt szív, mindketten úgy viselkedünk, mint az előkelő idegenek. Na, majd Olaszországban spórolhatunk, ott nem fog sokat érni a pénzünk. De ez nem is izgat, fő, hogy azért van elég és gondtalanul utazhatunk. Mindenhonnan fogunk írni lapot, ha lesz időnk, levelet is.

Mindkettőtöket sokszor csókol szeretettel

Zsuzsóka a világutazó

Sanzsé-mars, reméljük, ezentúl csakis felfelé! Rengeteg puszi

Matyi

40.

Venezia, 1949. július 20. /képeslap/

Ma dél óta itt vagyunk, egymást csípjük, hogy igaz-e ez. Szörnyű pacalok vagyunk, mert egész éjjel utaztunk, de már végigmentünk a vaporettóval az állomástól a Márk térig. Matyi majd beleesett a vízbe a gyönyörűségtől. Remekül érezzük magunkat, csak a pénzünk vészesen fogy. Rengeteg idegen van, az olaszok remek pofák. Némileg már olaszul beszélgetünk, de keverve angollal, franciával és némettel.

Pá-pá, csókol

Zsu

4L

Velence, 1949. július 20.

Ez mindkét Anyunak Apunak szól, mert nincs időnk, hogy Matyi külön írjon.

Édes Mamikám és Apu,

rém fáradtak vagyunk, de olyan izgatottak, hogy nem tudunk öt percig ülni. Ügy érezzük magunkat, mintha egy kellemes lázban lebegnénk és álmodnánk az egészet. Olyan gyönyörű minden, hogy szinte ez már velünk nem is történhet meg. Kezdem elölről az utazást, most egy héten valószínűleg csak egyszer írok, mert itt drága a posta, de egy levélben mindenről beszámolok részletesen.

Tegnap (július 19.), kedden este fél 11-kor elindultunk Grazból. Frau Heckel sírva fakadt, mikor elbúcsúztunk tőle, annyira meg volt hatva. Jenőék és Pista kikísértek, szintén nagyon el voltak érzékenyülve, lehet, hogy őket soha nem látjuk viszont. Pistával megbeszéltünk egy randevút Londonban Szilvesztereste nyolckor a Piccadillyn, remélem, ott is lehetünk.

Beszálltunk a vonatba, ez nem volt egész gyors, Bruckban át kellett szállni. Éppen hogy helyet kaptunk, Matyi cipelte a nagy koffert, én meg a kicsit és az aktatáskát. Nem nagyon lehetett aludni, néha elszundikáltunk. Mikor hajnalodott, láttuk a Murt kanyarodni a mélyben, a vonat meg egy borzasztó magas, meredek hegy oldalán ment. Ereztük a fülünkben a magasságot. Később a Wörthi-tavat is láttuk, a hajnali nap rásütött, nagyon szép volt. Sok éjjelező marhacsordát és ménest láttunk, a lovak ro-105