Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
Köpöczi Rózsa: Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás, a magyar emigránsokból lett "európai utasok"
KÖPÖCZI RÓZSA Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás, a magyar emigránsokból lett „európai utasok” A Levelek otthonról címmel 2009-ben megjelent, Szőnyi István és Bartóky Melinda leveleit tartalmazó könyv folytatása a Levelek Rómából. Az előző, terjedelmes kötetben közreadott több száz levelet olvasva az ötvenes évek Magyarországának „szűk levegőjét” hátborzogató közelségből érzékelhetjük. A hazájukat kényszerből elhagyó fiatalok, Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás válaszaikban a repülés boldogságáról tudósították az itthon maradottakat és minket, késői olvasókat is, akik belelapozhatunk a sűrűn telerótt oldalakba. A második kötet megjelenésével válik teljessé ez a páratlanul gazdag, határokon átívelő dialógus, melyet a szeretet éltetett olyan hosszú ideig. A szigorú cenzúra és a vasfüggöny zártsága ellenére mégis jöttek-mentek a levelek, csodával határos módon működött a posta. Mivel hosszú évekig nem találkozhattak személyesen, és a kommunikációs lehetőségek a mai ember számára elképzelhetetlenül szűkösek voltak, erősen felértékelődött az írott üzenetek jelentősége. Az akkori körülmények kényszerítő erejének köszönhetjük, hogy fennmaradhatott a személyes történetek által a történelem egy kis szegmensének egészen közelről megvilágított, hiteles lenyomata. A szülők levelei Szőnyi Zsuzsa jóvoltából szinte hiánytalanul fennmaradtak, de a válaszküldemények, a ceruzával, tollal, később írógéppel Zsuzsa által írt eredeti levelek, képeslapok sajnos elvesztek. Szőnyiné Bartóky Melinda gondosságának köszönhetjük, hogy legalább egy részüket megismerhetjük, mert legépelte a kézzel írott lapokat és a másolatokat odaadta Triznya Mátyás szüleinek, hogy ők is mindenről értesülhessenek, ami a gyerekekkel történik. Senki mással nem lehetett olyan őszintén megosztani az aggodalmat, az örömet, a büszkeséget, mint a szülőknek egymással. Ez kárpótolta őket a gyerekek hiányáért. A legépelt másolatok egy része már korábban visszakerült Szőnyi Zsuzsához, de Triznya Mátyás unokaöccse, Triznya István jóvoltából az elmúlt évben jó néhány levéllel kiegészült a gyűjtemény, melyet Szőnyi Zsuzsa a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága Szőnyi István Emlékmúzeumnak ajándékozott. Zsuzsa eleinte részletesen leírt minden kis eseményt, ami velük történt. Megfogadta édesanyja tanácsát, naplót vezetett - amit egyedi szókapcsolással „Disszidol”-nak nevezett el - bízott benne, hogy akkor nem felejt majd ki semmit a levelekből, ami fontos. Zsuzsa rögtön, Grazba érkezésük után megvette a kis iskolai füzetet és azon frissiben lejegyezte sikeres határátlépésük történetét. Olyan feszültséggel teli, izgalmas az írás, amilyen a valóság lehetett. Már akkor megmutatkozott Zsuzsa belső késztetése arra, hogy megfogalmazza, mégpedig érzékletesen az általa megélt eseményeket. Az első füzet kitartott a grazi tartózkodás végéig. Az elindulás Itáliába, az első olasz élmények, a Róma felé vezető út stációi zárják az első naplót. A második füzet a Rómával való ismerkedés, az első tétova lépések, 9
