Kopin Katalin: Kilenc évtized a művészet vonzásában. Pirk Jánosné Remsey Ágnes (1915-2010) és a Remseyek - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 33. (Szentendre, 2011)
családjukkal maguk is menekülni kényszerültek otthonukból, így többen örömmel kapcsolódnak be a szervezés előkészületeibe, Emma, Margit és Márta kezdeményezésébe. A karácsony előtti kilenc este mindig másnál gyűlnek össze egy-egy órára, imádkozni, énekelni, hogy beengedjék a szállást kereső Szent Családot, melyet egy kedves porcelánszobor jelképez. Eleinte gúny és elutasítás fogadja tervüket, de idővel a Szent Család szálláskeresésének gondolata egyre többeket megihlet, s új közösség formálódik. „Hogy összejöhettek, az azokban az években már önmagában is egy kisebb csodának számított. De a kilenc este nem csak a kötött szertartás szép megélésének ideje lett, hanem a családok lelki bénultságából való kibontakozásának alkalma is. Tanúbizonyság arra, hogy a hit alapján kibontakozó szeretet hogyan képes lebontani a félelem és a gyanakvás falait, hogyan képes különböző származású és műveltségű, a történelmi viszonyok szorításától meggyötört emberekből életre szóló szeretetközösséget formálni.”7 Az összejövetelek mindenhol másképpen zajlanak, ki verssel, ki mesével, ki gyertyagyújtással teszi emlékezetessé az estét, Erzsébet, a tanítónő jelmezeket varr a gyerekeknek, s betlehemes játékot adnak elő. Ágnes - Remsey Ágnesre ismerhetünk ebben a szereplőben - gyermeket vár, nála az üres bölcső az érkező kisded jelképe. Az imák ereje a békétlenségeket és a családi viszályt is megoldja. „Fénylő szerepeket kaptak általa ebben az árnyékos korban, aminek egyelőre még csak ők örültek. De minden történés olyan, mint a vizbeejtett kő, hullámai az idők végezetéig gyűrűznek, s akit elérnek, azt bevonják bűvkörükbe,”8 A mű egyik méltatója, Szakács Áron a regény egyetemességét emelte ki; olvasatában Remsey Ágnes műve nem csupán az 1950-es évek pontos krónikája: „Mindenhol dokumentumregényként van feltüntetve a kötet. Dokumentumregény, de nem csak az ötvenes évekből. Dokumentumregény a szeretet erejéről, az Istenbe vetett hitről, az egymásba vetett bizalomról. Dokumentumregény a Kilenc asszony karácsonya, ha szárazon nézzük benne az eseményeket, személyeket. Ha észrevesszük, hogy az itt megörökített csoda velünk is megtörténhet, ha hiszünk benne, hogy ez nem csak a legnehezebb időkben történhetett meg másokkal, akkora felhők játéka.’9 Bábuk és babák Remsey Ágnes képes-verses kalendáriumában és a Nem tárgy, nem élőlény című kötetében egybeszerkeszti írásait és képeit. Nem pusztán illusztrál: a szövegeknek egyenrangú társai a virágokról és babákról készült akvarellek. Az írónő a Nem tárgy, nem élőlény kötetnek ezt az alcímet adta: „a huszadik század krónikája három nyelven: babául, gyermekül és emberül.” „A baba egyrészt kultúrtörténeti tárgy, másrészt olyan költői figura, mely sokszor nagyon személyes része lehet az ember életének. így válhat maga is a történelem tanújává... A könyvben felbukkannak a huszadik század különböző babatipusai. A gyárilag előállított babákon túl hangsúlyosan szerepelnek a babakészítő műhelyekben és az otthon melegében készült babák, bábuk is, mindig azzal a háttérrel, mely életre keltette őket”- így vallott munkájáról Remsey Ágnes a Kossuth Rádióban Péhl Gabriella mikrofonja előtt.10 A babákhoz fűződő történetekből szubjektív történelmi krónikaként kibomlik a 20. század egy-egy korszaka. Háttérben a történelem, és a kultúrtörténet - az előtérben a babák és az emberek sorsa. Remsey Ágnes műveire, világlátására nagy hatással volt Hamvas Béla életszemlélete, filozófiája. Megismerkedésük körülményeiről, levelezésükről és Hamvas szellemi befolyásáról Emlékezés Hamvas Bélára című esszéjében írt: „Steadies sokszorosításban szerepelt, többek között, Hamvas Béla Az öt géniusz című esszéjének néhány szemelvénye is. Akkor találkoztam írásaival először. Mondhatom, szíven talált. Szentendréről is szó volt benne, mint a 42
