Kopin Katalin: Kilenc évtized a művészet vonzásában. Pirk Jánosné Remsey Ágnes (1915-2010) és a Remseyek - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 33. (Szentendre, 2011)
Remsey Ágnes regénybeli alteregójának, Héliának eszméléséről így fogalmazott: „Pedig a gyermeken nem volt semmi különös. Anyja szépsége helyett apja nagy gyermekfejét örökölte, és csak ez volt számára az apjából, két egész éven át. Neve helyett az orosz foglyokét tanulta meg először kimondani. Rájuk küldte első repeső mosolyát, és első lépéseit az összedőlt üvegház cserepei között tette meg, ahol elvadult kerti virágokra vadászott. Ez az a kép, ami emlékezetében később is kísértett, és amikorévekkel azután föl tudta mérni a maga helyét a sorsok, események, arcok óceánjában, ez az emlék úgy emelkedett ki a feledés ködéből, mint szárazföld a messzelátó körívén. Ebből a képből értette meg, hogy milyen átkozott kemény sorsot húzott ki a történelem lutriján. Hogy az ő birodalma attól fogva mindig a cserepecskék, a romok, az omladék. Célja mégis az egész. Munkája az örökös gyűjtögetés, kiegészítés. Sorsa, hogy sohase legyen kész, mert összerakni, ami egyszer egész volt és széttört, nem lehet többé. Hitte, hogy ez mégis sikerül egy magasabb szinten. Álma, hogy legalább álmában ízlelje meg a teljességet. Néha a múltban csillant fel előtte egy-egy szilánk ebből, néha a jövőben. De sohase a jelenben. És ez már eldöntötte a vitáját a boldogsággal. ’8 A múlt darabjait kirakosgató, összeilleszteni akaró, a teljességet megérteni, megélni vágyó írónak egyik fő motívuma a „cserepecske”, mely meseregényének is címadójává és központi szimbólumává vált. Cserepecskék A Nagyobb mozdulatban megismert problémákat, kérdéseket Remsey Ágnes gyermekek számára Cserepecskék című szimbolikus meseregényében dolgozta fel. A mű főhőse egy kisleány, aki az iskoláskorba lépés határán, a kisgyermekkorból a tágabb világba lépés mezsgyéjén torpan meg. Ebben az érzékeny, bizonytalan korszakban magára marad, s hogy az egyedüllétet enyhítse, kincskereső kóborlásba kezd. Kincsei a színes üveg- és porcelándarabkák: „cserepecskék”; ezek rendezgetése örömteli foglalatossággá válik számára. Kincskereső sétája során társra lel: az idős tanítónő a cserepecskék titkait a mesén keresztül érteti meg vele. A lét valamikori teljessége mára szilánkokra tört, ám minden ember őriz ebből a teljességből egy cserepet, töredéket. A szeretet révén az apró kövecskékből újra egészet formálhatunk, ehhez azonban meg kell ismerni az embereket, és megtanulni becsülni egymást: „Sohasem sem lesz egyetlen cseppecskéből sem, önmagában, ünnepi serleg. [...] ezen a serlegen minden drágakő és minden szín úgy van elhelyezve, hogy az egyik a másik szépsége által tündöklik igazán. A korall a türkiz mellett érvényesül, a rubin piros tüzét az alabástrom fehérsége szelídíti. És ha csak egyetlen egy szem is hiányzik közülük, bizony, a többi is mind silányabb lesz egy kicsinyt. ”4 A mese álomjelenetében a kisleány megtalálja helyét társai között, együtt alkotnak kéz a kézben kört. Az „igazi ünnep” csak úgy valósulhat meg, ha a gyermek-cserepek megalkotják az Egészet, a lét teljességét - sugallja az írónő. A regényben az öreg tanítónő a szellemi vezető, az ő segítségével ismeri meg és éli át a kislány a teljességről szóló tanítást, és e tudással tagja lesz a gyermekek körének, ahol mindenki megtalálja értékét és helyét. A szimbolikus meseregényben lévő példázat - s Remsey Ágnes írói szándéka éppen ez volt - feloldhatja a kisgyermek élete első határátlépésétől való félelmét. Az aranygomb Felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt szól Remsey Ágnes Az aranygomb című meseregénye. Két kisfiú elindul, hogy felfedezze a világot. Az út során a magányos öregúrban találják meg kísérőjüket, vezetőjüket; felfedező útjukon az ő irányításával lépnek tovább a külső és belső tájak feltérképezésében. Mindhárman magányosak, ezért könnyen egymásra találnak. Az öregúr író, újságíró volt valaha, most 39
