Kopin Katalin: Kilenc évtized a művészet vonzásában. Pirk Jánosné Remsey Ágnes (1915-2010) és a Remseyek - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 33. (Szentendre, 2011)
Kopin Katalin Delettare ed educare A Remsey Marionettszínház története (1934-1953) A századfordulón létesült gödöllői művésztelep alkotói az élet és művészet harmóniájának, elveszett egységének megteremtésén fáradoztak. A gödöllői művésztelep alapítóinak reformtörekvései, közös életszemlélete, esztétikai és etikai elvei tovább éltek és fejtették ki hatásukat, mint ahogy azt a kolónia évszámok közé ékelt története sejtetné.1 Hiszen a művésztelepet megalapító családok többsége gyermekek sokaságát nevelte, így az a szellemiség, mely a gödöllői művésztelep fénykorát meghatározta, a második generáció által élt tovább.2 A kolónia tagjai életük szerves részének tekintették a művészeti tevékenységet, a közös műhelymunkában, alkotásban gyakran az egész család részt vett.3 A közös alkotás lételemükké vált, az élet olyan természetes velejárójává, mely át meg át szőtte a további generációk sorsát is. Remsey Ágnes a gödöllői művésztelepről szóló regényében így fogalmaz: „[Körösfői-KrieschjA/adárneve/fe munkatársait, és ez a nevetés életfogytiglan jel volt rajtuk, és még azon túl is, gyermekeiken,"4 A telep tagjai a tárgyalkotásra mint személyiségformáló erőre tekintettek, legyen szó akár szőnyegszövésről, akár monumentális épületdíszítő munkákról, akár iparművészeti tárgyak létrehozásáról. Ezen elvek mentén valósultak meg a Remsey család által művelt alkotó tevékenységek (bábjáték, szőnyegtervezés, festés, rajzolás) is, melyek élén maga Remsey Jenő állt, aki ezáltal a gyakorlatba ültette át Körösfői és Nagy Sándor művészeti nevelési elképzeléseit. Jelen tanulmány a Remsey család bábművészetének történetét kívánja bemutatni, mely tevékenység kiváló példája a generációkon átívelő összművészeti alkotómunkának. A Remsey család bábos tevékenysége azért is figyelemre méltó, mert a művészi bábok megtervezését és kivitelezését, a marionettszínpad megépítését, a díszletek megfestését, a bábok mozgatását, a dramaturgiai és rendezői feladatokat, és magát a bábjátékot is közösen valósították meg, valamennyi tag egyenrangú szerepet vállalt bennük, tudása legjavát nyújtva. Művészi értékén kívül legnagyobb érdeme autonóm léte, a kor hivatalos kultúrpolitikájától való elhatárolódása. Művészi törekvéseit és szellemiségét tekintve a Remsey Marionettszínház az 1920-1930-as években kibontakozó művészi bábjátékkal rokonítható. A bábu- és babakészítés hagyománya a Remsey családban A bábos és babakészítő hagyomány a Remsey családban hosszú múltra tekint vissza. Remsey Jenő édesanyja, marcsamagyari Olgyay Molnár Johanna az 1800-as évek végén kényszerűségből, a szűkös anyagi körülmények miatt fordul a babakészítés mesterségéhez, hogy eltartsa gyermekeit. Ezt a tevékenységet unokái születése után is folytatta, tehát közel 20-30 éven át készített babákat különféle textilekből. Személye elevenen él a családi emlékezetben. Fia, Remsey Jenő A szegény babacsináló asszony című festményen örökíti meg édesanyját. Unokái, Remsey Ágnes és Remsey Iván is felidézik egy-egy írásukban a nagymama szimbolikus alakját.5 A babakészítés hagyományát folytatta Molnár Johanna lánya, Remsey Gizella bábukészítő, költő- és színésznő is, aki a Thália Társaság tagja volt.6 Remsey Iván megemlíti, hogy Remsey Gizella bábuival Bécsben aranyérmet nyert, 19
