Csukovits Anita (szerk.): "Több nyelven, egy akarattal…"Népi és nemzetiségi kultúra a Kádár-korszakban (Szentendre, 2011)
gi kultúra, az ellátás alacsony színvonala.29 A kultúrforradalom, az opera és a színház vs. operett és cirkusz kérdésénél fontosabb kultúrpolitikai téttel bírt már a Kádár-korszak elején a hétköznapi anyagi kultúra, az ellátás kérdése. Alig egy évvel később, az MSZMP Pestmegyei Bizottsága hároméves programjának vitáján, 1959. június 2-án már elemeiben megjelent a Kádár-rendszerre jellemző kultúrpolitika, és azon belül a folklorizmus lehetséges politikai használatának, szerepének majd’ minden döntő eleme. A benyújtott anyag az „ellenforradalom” káros hatásairól szólva veszélyes politikai kisiklásokról szólt. A kultúra pártatlanságának, függetlenségének veszélyes jelszava hamar népszerűségre tett szert a megyei kulturális életben. További káros jelenségként említették, hogy minden jel szerint megélénkült a hitélet. A korszak döntő politikai kérdésében, a falu szocialista átalakulásában fontos csapásnak tartották a kistulajdonosi szemlélet leküzdését a művelődéspolitika eszközeivel. Az egy évvel korábbi kultúrforradalom ekkorra már a szórakozva nevelés vágyává szelídült. Ami a konkrét közművelődési feladatokat illeti, a nagy átalakítás keretében az alábbiakra kívánták a párt megyei vezetői a hangsúlyt helyezni: 1) Öntevékeny művészeti munka: népi tánctanárok, zene- és énekkarok felkarolása, szponzorálása; 2) A népművészet mint központi kultúrpolitikai kérdésen belül a „népművészeti hagyományaink ápolása, értékeink megbecsülése fontos művelődéspolitikai feladat”. Ezért, mint fogalmaztak, „elő kell segíteni népművészeti kincseink gyűjtését”. A népművészeti kincsek mint kultúrpolitikailag használható látványosságok gyűjtésében a néprajzkutatók, pedagógusok, tánccsoportok tagjai, a diákok jelentették a politikai és szakmai bázist az anyag szerint. Az MSZMP új megyei politikai kurzusáról szóló anyag egyértelműen fogalmazott a politikailag látványosan hasznosíthatónak tartott népi kultúra konkrét alkalmazásának lehetőségeiről: „A meglevő új gyűjtések eredményéből rendszeresen meg kell tartani a megye népművészeti kiállítását, népi zene- és táncbemutatót. (...) Gondoskodni kell kiváló tehetségű népművészeink megfelelő politikai-erkölcsi támogatásáról.”30 Egyértelműen fogalmazott az 1959-es (kultúr-) politikai dokumentum: a látványos, múzeumi kiállításként és/vagy látványos műsorként felhasználható népművészet politikailag, erkölcsileg (anyagilag) támogatandó. Az 1961. október 30-i pártbizottsági ülés az MSZMP hároméves megyei programjára rímelve fogadta el az MSZMP Pest Megyei Bizottsága ötéves művelődéspolitikai irányelveit. A népművészet (öntevékeny művészeti csoportok működése) a dokumentum szerint példamutatóan fontos volt Pest megyében a Galga-mentén, a Tápió völgyében és a Pilis falvaiban. A dokumentum a népi kultúra, a nép és a nemzetiségek látványos politikai muzealizálása jegyében hangsúlyozta a helyi múzeumok fontos szerepét (Aszódot, Pencet említve). A közművelődési feladatok felsorolása között fogalmazódott meg leginkább a kulturális látványpolitika főcsapása: „A tudományos gyűjtő munka irányításával, segítésével, pályázatok kiírásával, kiállítások rendezésével, a néphagyomány mai életünkben 29 PML (a továbbiakban: Pest Megyei Levéltár) XXXV. к 51.2/9. ő.e 30 PML XXXV. к 51.2/12. ő.e. 28
