Csukovits Anita (szerk.): "Több nyelven, egy akarattal…"Népi és nemzetiségi kultúra a Kádár-korszakban (Szentendre, 2011)
elképzelések, illetve történelmi szükségszerűségként való értelmezésük mellett - akaratlanul is - rendre tartalmaztak olyan kritikai elemeket, amelyek az aktuális pártpolitikai vonalat magyarázták, a megelőző pártpolitikai vonal bírálataként. A lehetséges történeti valóságot ezek az önkritikus kitételek gyakran roppant élesen világították meg. így történhetett meg, hogy a pártközpont illetékese egy elméleti szövegben pontosan írta le - a kádári kétfrontos harc jegyében, és az adott esetben egyszerre a határokon belülre és azokon túlra üzenve - a nemzetiségi folklorizmus kritikáját: „Nacionalista barbárság minden olyan törekvés, amely nemzetiségek kultúrájának felszámolását célozza. Egy-egy csillag valamennyi az emberi kultúra égboltján. Kioltani őket bűn volna. De hiba volna ezeket a kultúrákat valamiféle díszítőelemnek tekinteni. Vannak, akik a nemzetiségek kultúrájában csak folklórt látnak, népviseletet, népi táncot, népdalokat - olykor 'gyöngyös bokrétát A nemzetiségek a mában élő, dolgozó, alkotó közösségek. Mai kultúrára van szükségük, szocialista tartalmú nemzeti kultúrára. " A szerző, Nonn György - miközben mint fontos célt említette a korszerű nemzetiségi kultúra megteremtését -, kritikusan jelezte, hogy ahelyett az aktuális valóság inkább a díszítőelem és a gyöngyösbokréta szavakkal írható le. Bár alapvetően az évszázados történelmi elmaradottsággal magyarázta a korszerű, szocialista tartalmú nemzetiségi kultúra hiányát, de önkritikusan jelezte, hogy a látványos politikai folklorizmus is akadálya lehet adott esetben a kívánt cél elérésének.17 Persze a kritikai tényleírás csak elvétve jelenhetett meg a hazai nemzetiségi politika üdvtörténetéről szóló szövegfolyamokban. Az MSZMP vonatkozó politikáját helyesnek, elvszerünek bemutató alapmű szerzője például - a lenini nemzetiségi politika mintapártjának történeteit vázoló szöveget követően - a párt és a Hazafias Népfront példás nemzetiségpolitikai gyakorlatáról szólva kizárólag a díszítőelemeket, a „gyöngyösbokrétákat” tudta felhozni. „A nemzetiségi szövetségek a Hazafias Népfronttal együttműködve szervezik a hazánk különböző nemzetiségű lakosainak barátságát ápolni, elmélyíteni hivatott rendezvényeket, amelyek »nemzetiségi napok«, »barátsági napok« néven már sok községben váltak hagyományosakká. A szövetségek segítik a helyi nemzetiségi népművészeti csoportok munkáját, számukra műsorfüzeteket adnak ki. A legjobb nemzetiségi együttesekkel ún. kultúrkörutakon látogatják a nemzetiségi községeket, kulturális cserekapcsolatokat tartanak fenn a szomszédos országok népművészeti csoportjaival. (...) A nemzetiségi szövetségek legfontosabb tevékenységei közé tartozik a Hazafias Népfront szervezeteivel együttműködve politikai tevékenységet kifejteni (...) Amikor azt mondjuk, hogy nálunk a nemzetiségi a helyére került, azon azt értjük, hogy nincsenek súlyos, megoldatlan problémák, hogy nálunk jó a nemzetiségek közérzete.” Mindezt az MSZMP politikájának, és különösen az 1980-as pártkongresszus határozatainak tudta be a szerző, Kővágó László.18 A párt elméleti folyóiratában megjelentek-11 Nonn György: A nemzetiségek egyenjogúsága - követelmény és mérce. (Eredetileg Id. Nonn György: Hazafiság, nemzetköziség. Kossuth, Budapest, 1981.) In: Együtt о nemzetiségekkel. Nemzetiségi politika a mai Mogyarországon. Szerk. Fodor Péter et al. Budapest, Kossuth, 1984.152-153. 18 Kővágó László: A nemzetiségi kérdés Magyarországon. (Eredetileg: Társadalmi Szemle, 1982.5.) In: Együtt a nemzetiségekkel, i. m. 174-179. 22
