Mazányi Judit: Egytől egyig szita. A Szentendrei Grafikai Műhely 30 éves jubileumi kiállítása, 2010. július 9 - augusztus 22. - PMMI Ferenczy Múzeum kiadványai 30. (Szentendre, 2010)
mutatási lehetőséget a Budapesti Műhely szitamappái.12 Szintén 1973-ban alakult meg a Pécsi Grafikai Műhely. Kezdetben a hagyományos grafikai technikák - rézkarc, linómetszet, litográfia - művelésére nyújtott lehetőséget, de már 1975 körül megjelenik a városhoz kötődő művészek körében a szerigráfia, részben a konceptuális művészet fotóhasználatához közelítő művekben, részben geometrikus nonfiguratív alkotásokban.13 1975-ben a Magyar Képzőművészek Szövetségének folyóiratában, a Művészetben publikálta Kocsis Imre cikkét Új grafikai eljárások címmel, ahol azokról tesz említést - többek között a szita- és az ofszetnyomásról -, melyeket Kelettől Nyugatig a rangos grafikai biennálékon a klasszikus technikákkal már egyenrangú eljárásnak tekintenek.14 Ugyancsak 6 írta a nem sokkal később megjelent A képzőművészet iskolája c. kiadvány második kötetébe a technika pontos és részletes ismertetését, amely szintén hozzájárult a technika, illetve a műfajként is értelmezhető eljárás széleskörű megismertetéséhez, hiszen hosszú időre ez volt az egyetlen magyar nyelven is olvasható szakirodalom.15 Az 1977-es IX. Országos Grafikai Biennálén a hagyományos narratív felfogásmód lassan kimerülőben van, míves, klasszikus technikával készült lapokon fáradt, modoros megoldások köszönnek vissza. Mellettük egyre gyakoribb mind a fotóhasználat, mind az újabb eljárások - köztük a szita alkalmazása. A bevezetőt író Aradi Nóra már nem támadja, nem tagadja az új jelenségeket, hanem finoman eliminálni igyekszik azokat, közben feltéve a kérdést: „magas szintű grafikánk mennyire akar és képes közösségi művészet lenni, vagy mennyire elégíti ki a magánügy szférája...", mely utóbbiba a kortárs aktuális törekvéseket nemes egyszerűséggel válogatás nélkül besorolja, negligálva ezzel Fajóék már említett törekvéseit.15 Az új eljárások térhódításának újabb állomása Makó volt, ahol a városban működő művésztelep irányítására 1976-tól Kocsis Imrét kérték föl.17 Kocsis a magyar grafika eltérő szemléletű, prominens képviselőit - hogy csak néhány nevet említsünk, Bak Imrét, Banga Ferencet, Benes Józsefet, Károlyi Zsigmondot, Kéri Ádámot, Lux Antalt, Pinczehelyi Sándort, Szabados Árpádot, Szemethy Imrét és a fiatalabbak közül Bukta Imrét és Szirtes Jánost - hívta meg a rövid, háromhetes alkotó-táborba.18 Az első időben a városi használatból kiszuperált, vacak kis ofszetgéppel a magyar sokszorosított grafika történetének jelentős, főként fotóhasználatra épülő, új szemléletű, a technikai hiányosságokból eredően az egyéni kézjegyet sem nélkülöző ofszet nyomatai készültek. Magának a szitanyomásnak a feltételei itt csak később, 1979-ben teremtődtek meg. Talán nem véletlen, hogy az 1978-tól a telepen ügyvezetőként közreműködő Dévényi István, a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze19 közvetlen közelről megismerkedve az új nyomtatási eljárásokkal, az 1979-es X. Országos Grafikai Biennále katalógusának bevezetőjében a sokszorosító grafikai technika fejlődésének új állomásaként említi a szitailletve ofszetnyomást, és felhívja a biennále szervezőinek figyelmét az ebbe az irányba történő nyitás fontosságára.20 A kiállításon már arányában jelentősen megnőtt a szerigráfiák és ofszetnyomatok száma, továbbá a fotóhasználat, nem beszélve arról, hogy a 1977-ben nagydíjat nyert Somogyi Győző - aki nyomdászként is dolgozott, majd 1972-ben megtanulta a szitázást - a szocialista embertípus eszményének ellentétét: a bornírt hétköznapok által brutálisan meggyötört, szánandó, animális embert kizárólag ezzel az eljárással készült lapjain mutatta be. A szitanyomás legitimációját jelentette, hogy 1978- ban Raszler Károly a diákok körében tapasztalható, nagy érdeklődésre való tekintettel meghívta Kocsis Imrét a Képzőművészeti Főiskola Sokszorosító Grafikai Tanszékére a szita műfaji sajátosságainak oktatására. A legmodernebb felszerelések biztosításával ez lett az ország legkorszerűbb ilyen műhelye.21 A későbbiekben a Képgrafika Tanszék vezetőjévé kinevezett Kocsis Imre iránymutatása mellett és a fiatalon elhunyt Csömör László műhelyvezető gyakorlati segítségével olyan fiatal művészek sajátították el főiskolai szinten a szitázás fortélyait, mint Gaál József, Gallusz Gyöngyi, Gábor Imre, Julius Gyula, König Frigyes, Madácsy István, 8
