Ruzsa György: Bronzba zárt áhítat. Az orosz fémikonok művészete és teológiája (Szentendre, 2009)
Bevezetés
'Elvezetés Ez a könyv a Szentendrei Képtárban, 2008-BAN MEGRENDEZETT FÉMIKON KIÁLLÍTÁSHOZ kapcsolódik. Annak anyagát mutatja BE RÉSZLETESEN ÉS ELEMZOEN. ® Az ikonokról, vagyis - egyszerűen szólva - a bizánci jellegű táblaképekről sokan még ma is úgy vélekednek, hogy ezek az alkotások igen egyformák, túlságosan is hagyományőrzőéit, és így művészi értéket alig találunk bennük. A 19. században A. Didron francia történész is hasonló gondolatokat fogalmazott meg, amikor ezt írta: „Görögországban a művész a teológus rabszolgája. Művei, amiket követői majd másolnak, tulajdonképpen elődei műveinek másolatai. A görög művészt a hagyomány ugyanúgy fogságában tartja, ahogyan az állatot az ösztöne.”111 Mintha csak erre válaszolt volna igen szellemesen 1914-ben M. Volosin orosz költő és festő „Mire tanítanak az ikonok” című munkájában, ahol az ikonfestő hagyományőrzését és kánontiszteletét a költőnek a versformák iránti természetes vonzódásával hasonlítja össze. „Vajon nem ugyanezt teszi-e a költő, amikor valamely szigorúan meghatározott formához, például a szonetthez nyúl, és ebbe az előre kimunkált ritmikai és logikai alakzatba önti lelkének lírai állapotát?"121 Tegyük hozzá: a zeneszerző is számos komponálási szabályt tart be érzelmeinek kifejezésére. Ezek a szabályok nem gátolják, hanem éppen elősegítik a költő érzéseinek kifejezését vagy az ikon készítője vallásos érzéseinek elmélyítését és képi megvalósulását. Ezzel az ikonművészet néhány lényeges kérdését máris érintettük. Az erősen hagyományőrző ikonművészet fontosnak tartja a másolatokat, hiszen a prototípust megfestő ikonfestő - a hagyomány szerint - még eredetiben láthatta azt a szentet vagy szent jelenetet, amelyet ábrázolt. Persze saját vallásos élményét a másoló hozzáfűzheti. így jöhetnek létre az ikonfestészetben egyéni intenzitású színek, speciális jelekkel kiegészült alkotások. Szellemesen és nagyon életszerűen fogalmazza ezt meg Pável Florenszkij, az egyik szovjet munkatáborban mártírhalált halt kitűnő teológus és művészettörténész. „Ha most figyelmen kívül hagyjuk a szolgai utánzást - mint mechanikus reprodukálási módot -, akkor az őskép-ikon és a másolat között körülbelül olyan jellegű különbséget állapíthatunk meg, mint amilyen egy újonnan felfedezett ország első leírása, illetve aközött a leírás között van, amelyet egy utazó már úgy készített, hogy az országot a kapott útmutatások szerint járta be és tekintette meg; bármily fontos legyen is történetileg az előbbi, a második mégiscsak teljesebb és pontosabb.”131 Az ikonfestő, mikor az ikon megfestésére készül - vagy éppen az ikon festésének szünetében -, elmélkedik és imádkozik, hogy az őskép segítségével tiszta és
