Ruzsa György: Bronzba zárt áhítat. Az orosz fémikonok művészete és teológiája (Szentendre, 2009)
A réz szerepe
Az érdekesség kedvéért itt megemlíthetjük Csehov A gőzfürdőben című elbeszélésének kezdő sorait. „Hé, te, fickó! - kiáltotta egy fehértestű, kövér úr, amikor a gőzfelhőben meglátott egy magas, ösztövér, ritkás szakállú embert, akinek nagy rézkereszt függött a mellén.”121 A rézikon elterjedésének praktikus okai között megemlíthetjük azt is, hogy a rézikon olcsóbb volt, mint a fára festett ikon. A rézikonok kereskedelme egyre kiterjedtebb lett. Msztyorában, a híres ikonfestő központban aprólékosan megfestett, finomvonalú ikonokat készítettek, a 19. század hatvanas éveiben már olyan sok rézikont adtak el, hogy a msztyorai ikonfestők művei szinte kiszorultak a piacról, áruk mintegy a felére csökkent - olvashatjuk Golisevnél, aki kortársként számolt be az eseményekről.131 Az öntőműhelyekben gyakran nem csak ikonokat öntöttek, hanem réz használati tárgyakat is készítettek, például gombokat, csatokat. A rézöntőműhelyek tevékenységéről és számáról még mindig kevés írott forrás áll rendelkezésünkre. Miután gyakran üldözték az ószertartásúakat, e műhelyek jelentős része a birodalom peremvidékein működött, például északon, itt tevékenykedett a híres Vig kolostorműhely, mely rendkívül jóminőségű öntvényeivel és megkapó színes zománcaival tűnt ki. Jelentősek voltak a baltikumi, az uráli, a szibériai műhelyek is. A központban Moszkva északkeleti peremvidéke és Kosztroma környéke nevezetes. Van viszont részletes és megbízható írott forrásunk a Kosztroma környékén lévő, Krasznoje faluban működött rézöntő műhelyről. Ez A. P. Szeröv öntőmester beszámolója, amely apjának, Pjotr Jakovlevics Szeröv [1863-1946} óhitű rézöntőmesternek tevékenységéről szól.141 Pjotr Jakovlevics Szeröv mester nagy rézöntőműhellyel rendelkezett és elsősorban öntöttréz ikonokat, kereszteket és könyvkapcsokat készített. A fentnevezett tárgyakat kb. 1897 óta kezdték itt gyártani. A kúsztál- vagyis a kézműves termékét rendszerint a Krasznoje faluban egy kereskedőnek adta el, aki Moszkvába vagy más városba szállította azt viszonteladásra. Néhány gazdagabb kézműves azonban nem adta el áruját a Krasznoje falu kereskedőinek, hanem maga szállította azt. Ez természetesen egy kis haszonnal járt. Ezek közé tartozott A. P. Szeröv apja is, aki sohasem adta el a helyi kereskedőknek termékét, hanem maga vitte Moszkvába. így került ő Moszkvával és más városokkal kapcsolatba. „... apám mély meggyőződésű ószertartású volt, és ezért alakultak ki kapcsolatai a moszkvai Preobrazsenszkaja Városkapunál lévő Cserkizovo faluval, ahol ószertartású templom állt.” Itt bízták meg őt ószertartású típusú keresztek és ikonok elkészítésével. A Cserkizovo faluban volt F. G. Pankratova és M. 1. Szokolova műhelye is. Itt találkozott Pjotr Jakovlevics Szeröv öntő és cizelláló munkásokkal. A. P. Szeröv emlékezéseiből azt is megtudhatjuk, hogy Pjotr Jakovlevics Szeröv később Moszkvában Grigorij Klementyjevics Gorbunov ószertartású nyomdáját is látogatta, ahol megbízásokat kapott öntött könyvkapcsok készítésére is.151 Az ószertartásúak vásárlásáról A. P. Szeröv emlékezéseiben - egyszerű, kötetlen stílusban- más helyen is ír. Elmeséli, hogy „Apám árujának nagy részét maga vitte Moszkvába. Moszkvában a vásárlók között volt Krupin, Szauskina, a Cserkizovo falu, a Preobrazsenszkaja Városkapu, a Rogozsszkaja Városkapu környékének ószertartású templomai, de az utóbbi időben Pankratova és F. G. Lizunov is, és apámnak
